Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Gondolkoztam rajta, hogy nem is írok semmit a képek elé, csak ide teszek két “werkfotót”, mondván: itt éppen keményen dolgozunk. És ebből azért sejthető, hogy nem volt rossz dolgunk. :)

Kicsit olyan érzésünk volt, mintha találkoztunk volna a jótündérrel, aki három kívánságunkat teljesíti.

Először is, régóta szerettem volna már egy egy vitorlázós fotózást – és most a Kék Csillag “személyében” nem is akármilyen hajón kaptuk meg a lehetőséget.

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Másodszor: mindig nagyon szerettem a táncosokat és táncolni szerető párokat – ha egy jegyesfotózáson sikerül rábeszélni a párokat némi táncra, már boldog vagyok… de most igazán rábeszélni sem kellett. Csak megmutattuk a végtelen pipacsmezőt, és megemlítettük, hogy esetleg táncolhatnának is… és lám. :)

Harmadszor: mindig kicsit ünnep, ha sikerül a Balaton-felvidékre vinni egy-egy fotózást: nagy rajongói vagyunk a tájnak/vidéknek – és most ez a kívánságunk is teljesült. :)

Ezek után legalább egy diavetítéssel tartozunk a mi “jó tündéreinknek”, akik mindezt szerették, élvezték, átélték, és igazán széppé tették nekünk. Fogadjátok szeretettel – és persze ezek után kíváncsian várjuk, az esküvőn mi vár minket… :)

Valószínűleg a személyes érintettségnek is köszönhető, hogy egyre inkább kedvet kapok a kismamafotózásokhoz… de akárhogy is, szeretem. Van benne valami, ami hasonlít az esküvőkhöz: itt is két egymást szerető emberrel találkozom, akik várakozva néznek valamire, ami előttük áll, amiről ők maguk sem tudják pontosan, hogy milyen lesz – de szeretnék együtt megtapasztalni. :)

Brigivel és Péterrel is így hozott össze az élet egy gyönyörű, kora őszi délutánon, a Balaton partján – ekkor készültek az alábbi képek. Örülök nekik, úgyhogy megmutatom. :)

Anitának és Csabának köszönhetően ismét szívünknek kedves környéken, a Balaton-felvidéken fotózhattunk: az első beszélgetés során kiderült, hogy közös kedvencünk ez a vidék. Bízunk benne, hogy a képek el is mondják, miért… :)

Így aztán Anitáék kaptak egy szabad délutánt, mi pedig hagytuk őket, hogy élvezzék a napsütést, erdőt-mezőt, szőlőt és mindazt, amit a környéken találtunk – és közben próbáltunk úgy fényképezni, hogy ne is nagyon zavarjuk őket. Az eredményt az alábbi diavetítésbe sűrítettük. Remélhetőleg még időben érkezik – holnap találkozunk ismét! :)

Mielőtt végleg berobban a tavasz, egy téli sorozattal búcsúztatjuk a telet és nyitjuk az idei szezont.

Verőfényes napsütés közepette indultunk reggel a nyugati országrész felé, síléccel, korcsolyával, termoszokkal, remélve, hogy még nem mindenhol tűnt el az előző hetekben esett nagy hó. És hála Istennek a Balatonfelvidéken havat, kőházat és fenyőligetet is találtunk.

Ne tévesszenek meg senkit a képek, mert bár tényleg hétágra sütött a nap és Gréta bevállalta a vékony csipkés ruhát, mi sínadrágban, rendesen beöltözve fotóztunk. Mindannyiunkra ráfért a nap végén egy kis kandallónál melegedés és forró babgulyás.

Gréta és Péter, köszönjük, hogy felvetettétek és ragaszkodtatok is a havas, téli fotókhoz, egy élmény volt! A lánykérés, majd ez után az előzetes fotózás után áprilisban folytatódik a történet az esküvővel!

Azt szokták mondani, hogy minden valamirevaló esküvői fotós első sorban magának dolgozik. Sokszor nehezebb olyan képsorozatot letenni az asztalra, amivel mi magunk is elégedettek vagyunk… Zsófi és Rudi képeire hatványozottan igaz, hogy magunknak (is) fotóztuk. Ezek a képek, hangulat és környék már rég óta szerepelt a terveink között – és akkor még nem is tudtuk, hogy Zsófiékat egyáltalán fényképezni fogjuk. A Balaton-felvidék, és azon belül is a képeken látható környék különösen is a szívünkhöz nőtt az utóbbi egy-két évben.

A képre kattintva rögtön a diavetítéshez léphetsz (ezt most különösen is ajánljuk!)

Amikor aztán elmondták, hogy a sokak álmában szereplő, “csak mi ketten elutazunk és összeházasodunk” elképzeléshez keresik a megfelelő helyet, rögtön volt is egy ötletünk. Meg persze nekik is néhány, de végül a Balaton-felvidék győzött. :) Örültünk neki nagyon: pár éve már fényképeztem őket, és úgy emlékeztem rájuk, mint az egyik legromantikusabb, szenvedélyesebb párra, akikkel eddig találkoztam. Így aztán sok minden adott volt ahhoz, hogy magunkat is megajándékozzuk egy jó fotózással… :)

Jó dolgunk is volt, egy-két váratlanul kedves dolog is történt velünk . Például a fentebbi képen látható úriember egészen boldogan és meghatottan invitálta meg Zsófiékat egy pohár borra (sőt, egy pezsgőt is előhúzott a pincéből) – láthatóan nem volt hozzászokva, hogy a kert végében a virágzó fák és bokrok között egy friss házas párt találjon. De megörült neki nagyon. :)

A leglátványosabb talán a nap vége volt… a Balaton-part nem adta magát egykönnyen, de végül megúsztuk nagy eső nélkül, cserébe maradtak a felhők, és helyenként drámai fények. Örültünk neki… :)

Hogy mindebből mi kerekedett ki, azt a lentebbi képre kattintva indítható diavetítésből megláthatjátok:

A diavetítésért kattints a képre!