Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Sokféle válasz létezik arra a kérdésre, hogy miért szeretek esküvőket, menyasszonyokat és vőlegényeket fotózni. Ha ráadásul ismerősökről van szó, hatványozottan igaz: boldognak látni embereket, akiket szeretsz, egyszerűen lélekemelően jó (avagy: “felbecsülhetetlen. Minden másra ott a…” :)

Két nagyon boldog embert látok itt, akiket ismeretek és nagyon szeretek jó néhány éve… és éppen ezért is nagyon jó őket ilyen boldognak látni. A kedvenc képeimen semmi “szakmai extra” nincs, azt hiszem… de ez a két arc, a mosoly, a csillogó szem valahogy most többet ér mindennél. Ennyire mosolygós képsorozatom azért nincs olyan sok, úgyhogy mindenféle zavaró képelemek, fényviszonyok és más egyebeket helyett figyeljetek az arcokra! :)
Igyekeztem persze én is legfelelő fényfoltokat és más hasonlókat találni, ha már megkértek, hogy hozzam magammal a fényképezőgépet – de nem ez most a lényeg. :)

Annyit azért be kell vallanom, ha Feri bácsi nem figyel oda, szívesen hazajöttem volna ezzel a csinos kis angol telivérrel… és hát, igazán jól állt e jóvágású úrvezető kezében is. Mégis, a képek alapján úgy tűnik, hogy az autók iránt állítólag némi érdkelődést mutató vőlegény figyelme mintha mégis egész másfelé kalandozott volna… Ági, ugye feltűnt?! :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket itt, a bejegyzés végén! :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Nórin és Zsoltin igazán nem múlt, hogy szép emlékeink legyenek a 2014-es évről is: egy régóta vágyott jegyesfotózás és egy nagyon jó hangulatú esküvő után még a kreatív fotózás is úgy alakult ahogy mindig is szeretnénk… már jó előre eldőlt, hogy a szombati nap az esküvőé, a fotózás pedig megérdemel egy külön délutánt / estét. Így aztán szombaton sem kapkodtunk, pár nappal később a lentebb látható képekért pedig távolabbi helyekre is elmehettünk, ráadásul kivárhattuk a délutáni/esti fényeket. Persze az életben semmit nem adnak könnyen… de pár esős nap után nekivágtunk, és bár a nyári zivataros időszak miatt volt egy kis izgalom, végül az ország meteorológusai által remegve várt zivatarlánc még csak a Balatonnál volt, amikor mi Alcsúton fotóztunk, úgyhogy drámai felhőket kaptunk, szakadó esőt viszont csak hazafelé. :)

Egy szó mint száz, egy olyan fotózás képei következnek, amit nagyon szerettünk. Nekünk is feltöltődés volt a nagy fák között barangolni, nézni és fényképezni őket: szépek voltak, “jól álltak egymásnak”. Valóban álomszerű volt, de azért amikor az egyik pillanatban Nóri és Zsolti helyén már csak egy szürke gémet láttunk a hídon állni, mi is meglepődtünk… :)

Nincs más hátra: keressetek egy fülhallgatót, és élvezzétek a diavetítést! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám... :)

Nem szoktunk műteremben fotózni, nem igen használunk semmiféle kiegészítő fényforrást sem, sokkal inkább a természetes fényt szeretjük a fotóinkon. Julóékat mégis sikerült igazi reflektorfénybe állítanunk pár kép erejéig! :) Ugyanis az esküvő napját követően, vasárnap mehettünk a kreatív fotóikat elkészíteni. Egy egész délután állt előttünk, így Budapestet is elhagytuk és zöldben kezdtük a fotózást.

Csak naplemente előtt tértünk vissza a belvárosba, ahol a Palotanegyedben esti rendezvények folytak. Rengeteg ember az utcákon, zsúfoltság, de még pont elfértünk mi is. :) Utolsó helyszínnek a Nemzeti Múzeum lépcsőjét céloztuk meg, ami a rendezvények miatt le volt zárva. Attila persze simán megpróbálkozott bekéredzkedni és bár a biztonsági őr egyszerűen el is hajtott bennünket, de valami csoda folytán előkerült a főnöknő, aki beengedett, a világosító srácok meg tolták nekünk a fényt. Nem voltunk bent 5 percnél sokkal többet, de igen nagy élmény volt ekkora fényben fotózni, miközben a városra szürkület ereszkedett.