Gyöngyi & Gergő
Az egyik legszebb téma, amit el tudok képzelni egy fotó számára: az édesanya és egy kisember kapcsolata.
Minden szinten. Ahogy egymásra néznek, az érintés, ahogy megérzi a másik közelségét, az evés/szoptatás… mind-mind olyan elemi, mély kapcsolat két ember között, amihez hasonló nem sok van.
Nemrég jártam Gyöngyiéknél. Nagyon nehéz rövid idő alatt néhány képen megfogni, megmutatni azt, amit érzel – de megpróbáltam. :)
Ugyanez, de kicsit más megfogalmazásban:
És igen… nagyon szerettem ott lenni.
És: ha te is anyuka vagy, hasonló pici gyerekkel, és szeretnél ilyesmi képeket – akkor jó helyen jársz. :)
Norvégia, 2006. október
Hosszú álmodozás után az első utunk volt Norvégiába: repülővel Oslo-ig, onnan majd’ 24 óra vonatozás Trondheimen keresztül Bodo-ig, a vasút északi végpontjáig.
A táj, amit a vonatból láttunk, minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű. A sarkkörön való áthaladás pedig olyan volt, mint a 18. születésnap: nem érez az ember közvetlenül semmit, de valami mégis más, valamin túljutott – visszagondolva már tudja, hogy számít.
Bodo-ben egy alvás, majd másnap kora reggeltől estig busz Narvikon keresztül Tromsö-be.
Ezen az úton legszívesebben végigmennék még tízszer… nagy hegyek, sziklák, fjordok, tenger, hidak és kompok – Norvégia sava-borsa.
Estére megfájdult a nyakunk a sok nézelődéstől… :)
Tromsöben 5 nehezen felejthető nap és leginkább egy még nehezebben feledhető éjszaka – a sarki/északi fény (“Aurora Boralis”) semmihez nem hasonlító, világító, sejtelmesen mozgó, a horizont egyik végétől a másikig ívelő zöldes-lilás-sárgás játéka.
Utolsó nap reggel hóesésre ébredtünk… a látvány pazar volt. Tromsö szigete körül havas hegyek, a hófelhőkkel küzdő napfény – és metsző hideg, fütyülő szél.
A tengerparton 10-12 perc után olyan szintig fagyott a kezem, hogy nem bírtam megnyomni az exponálógombot a fényképezőgépen. :)
