Magyar Balett Színház & Praha Ballet Junior
Régóta tervezgettem, hogy megkeresek egy balett-társulatot, akikhez mehetnék fotózni… Mert embereket fotózni szeretek, táncot méginkább, a balett-fotózás meg régóta mozgatja a fantáziám. A fotó ugye régi szerelem, a tánc meg a mozgás művészete volna. Ennek egy-egy pillanatát megállítani, az igazán érdekes feladat. A balett pedig ad valami tisztaságot, egyszerűséget és szépséget az egésznek, a balett-fotó együttesre kíváncsi voltam tehát. (Emellett ha salsa, tango, … latin táncosok jelentkeznének nálam, hogy fotókra vágynak, annak is örülnék. :) )
Írtam hát egy levelet a gödöllői Magyar Balett Színháznak, akik nagyon kedvesen fogadtak. Pénteken jártam is náluk egy előadáson, illetve az azt megelőző próbán. Az Prágai Junior Balettel közös előadás remek volt, nagyon élveztem, bátran merem ajánlani mindenkinek.
Fotózni szintúgy jó volt, még ha eleinte úgy is éreztem, hogy nincs a világon elegendően nagy fényerejű objektív ehhez. A színpadi világítás ugyanis szép, látványos és hozzátesz a tánchoz – de mozgó embereket fény nélkül fotózni… az nem egyszerű.
Remélhetőleg egy szép és jó együttműködés lehet belőle (“this is the beginning of a beautiful friendship” :) ).
(Az itt látható képek a fotós és a Magyar Balett Színház
hozzájárulása nélkül nem használhatók fel)
Szalagavató
Nemrég a BME Angol Tanítási Nyelvű Gimnáziumának szalagavatóján jártam a Budai Vigadóban.
A szokásosnak mondható beszédekkel, szalagtűzéssel indult – bár az angolul és magyarul elhangzó búcsúztató és egyéb beszédek nem kifejezetten elterjedtek. :)
Az viszont meglepett, hogy a diákok számából ítélve nem túl nagy létszámú tantestületben milyen sok zenélni tudó ember volt… emiatt a táncok közötti szünetek kifejezetten érdekesen, meglepő módon nem rém unalmasan teltek.
És persze volt tánc: keringő, “New York, New York” a lányok előadásában, majd az előző előadás igen jól sikerült paródiája a fiúk előadásában, salsa, azután még egy kis “Jailhouse Rock”, végül még keringő.
Landsort
Stockholm körül a Balti-tenger partja ezernyi kisebb-nagyobb szigetből áll, ez svédül a Skärgården (angolul “Stockholm Archipelago” néven szokták emlegetni). Sok szigeten laknak, élnek emberek, másokon nyaralók, hétvégi házak állnal – és hozzájuk kötött csónakok várakoznak, mert itt ugye busz nem jár. :) Vagyishogy igen, de az is úszik…
Magunkfajta túrista ilyenekkel közlekedhet – így voltunk már az ősszel Huvudskär szigetén is. Waxholmsbolaget a helyi “úszó BKV” neve, az ő “W” betűvel díszített kék-sárga zászlójuk alatt hajóztunk most is, a kisebb szigeteket és sziklahátakat kerülgetve. És élvezve a napsütést, mert hála az Úrnak ismét jó időnk volt… :)
Ezúttal a Huvudskär-nél jóval nagyobb Landsort szigetére vezetett utunk. Csak az egyik vége lakott – vagyis van ott kb. 10-15 ház -, ettől eltekintve a sziget nagy része lakatlan, jópár évvel ezelőttig a haditengerészet használta, de ez már múlté. Néhány ott maradt, a sziklába vágott géppuskafészek és ágyúcső árulkodik még a (közel)múltról.
A régebbi múltról pedig egy világítótorony, amit az elmúlt párszáz év alatt néhányszor újjáépítettek, modernizáltak (pl. bevezették a villanyt, a jó ég tudja, honnan), és továbbra is hirdeti, hogy ebben az irányban ez a szigetvilág pereme, vége. Innentől kifelé, amíg a szem ellát, csak a nyílt tenger…
Öresund-szoros (Dánia, Svédország)
Október elején lehetőségem nyílt egy két napos kürutat tenni a Svédországot Dániától elválasztó Öresund-szoros két oldalán.
Első nap hajnalán: Nyhavn, Koppenhága gyönyörű régi kikötője.
