Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A második Julival közösen fotózott esküvőnk volt – kedves, fiatal pár, akikkel szerencsére a közös hangot is gyorsan megtaláltuk… :)

Valami sajátos kedvességet adott az indulásnak, hogy reggel a vasalódeszka mellett találtuk a menyasszonyt – és épp a vőlegény ingét vasalta. Micsoda idilli kép… :)) Az MTV vagy a VH1 éppen Jacko-napot tartott, úgyhogy igen ritmusosan fotózott készülődés, sminkelés, öltözés volt – a végén tényleg meglepődő vőlegénnyel.

A Kopaszi-gáthoz már korábban is szerettem volna fotózni menni, most össze is jött – bár kicsit nehézkesen indult (sose felejtsetek el előzetesen engedélyt kérni!); de aztán mi nagyon élveztük. Remek idő volt, nem kellett nagy hajszárítót sem vinni a szélfútta képekhez – és mindemellé egy olyan jókedélyű, vagány menyasszonyunk volt, aki egy percig sem aggódott a szélfútta frizura miatt.
Idő is volt elég, ötleteink is voltak (pár nappal előtte körbejártam a helyet, egy egész sor kiváló épületet, színt, vonalat és formát találtam) – szóval élveztük. :)

Fura mód korábban még sosem jártam a Bazilikában fotózni; most ez is megtörtént. Nehéz mit hozzátenni; ott kell lenni, látni és érezni kell – lenyűgöző és hatalmas. Fényből nem sok van, de ami van, az legalább szép. :)

Röviden: jól éreztük Regináéknál magunkat, a képekkel nekik is sikerült örömet okozni – csupa ilyet szeretnék 2010-ben is. :)

A lentebbi képre kattintva megtekinthető az esküvő képeiből készült zenés diavetítés!

Egy ködös novemberi estén találtam a leveleim között egy kedves meghívást a PR-Evolution Dance Company -tól, a “Mind1” című előadás fotós próbájára.

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Refektórium. Remek helyszínválasztás volt, az amúgy is intenzív érzelmi töltetet hordozó tánc, amire különösen ráerősít, hogy a hely kicsi, a néző közel ül a táncosokhoz, minden apró lélegzetvételt hall, lát és érez.

Emellett külön érdekes volt, hogy amikor leültem fotózni, körülöttem kb. 20-25 fényképezőgép meredt ugyanarra a kb. 6×6 méteres területre. És ez jó helyzet, szeretem… ilyenkor gondolkozni kell; nem szeretem ugyanazokat a képeket készíteni, amit rajtam kívül még tucatnyian. Emiatt többet néztem, kevesebbet nyomtam a gombot; és ez jó.

Ha először (át)érzem, amit fényképezni fogok – mert van időm, megtehetem, és kellően nyitott is tudok lenni mindehhez, akkor általában úgy érzem, valamit a történtek lényegéből láttam és tudtam elhozni. Legalább magamnak. :)

Azt hiszem, ez az a bejegyzés, amit egy már klasszikussá nemesedett idézettel kezdhetek:

“This is the beginning of a beautiful friendship” :)

Merthogy azóta Julival már sok esküvőn együtt dolgozunk, pedig ezen a szép májusi napon még a fényképezőgép másik oldalán álldogált, üldögélt, esetleg feküdt, repült vagy mászott a létrán… :)

Érdekes, különleges fotózás volt ez, három évvel az esküvőjüket követően – felkeresve az akkori helyszínt, a magtárat Szihalom határában, és még egy-két más tervet is megvalósítva. Persze már az előzmények sokatmondóak voltak – hetekkel a fotózás előtt hosszú levelezés kezdődött, remek ötletek egész sora merült fel, lehetőségek, helyszínek, stílusok. Élmény volt átélni, hogy akit fotózni fogok, azt legalább annyira érdekli, ötletei vannak, kreatív és már előre élvezi. Ilyen az, amikor a kész fotó valóban közös munkája annak, aki a gép mögött áll, és annak aki előtte. Aztán kiderült, hogy sok mindent látunk hasonlóan, meg hogy Juli a gépnek ezen az oldalán is feltalálja magát, úgyhogy végül bővült a Képfényező csapat. :)

A turai kastélyban kezdtük a napot – kész mesevilág van ott. Egy, afféle méltósággal kopottas kastély, amihez biztosan sok éve nem nyúltak már, de Ybl Miklós annak idején itt is lenyűgöző munkát végzett, a málladozó falak, néhol hiányos ablakok pedig semmihez sem hasonlítható hangulatot adnak a helynek.

Jobban szeretem az ilyet, mint a csillogó-villogó, friss márványlapokat. :)

Innen Szihalomra mentünk, a nevezetes magtárba – amikor megláttam, és elképzeltem magam előtt mindezt esküvővel, barátokkal és családtagokkal, már nagyon sajnáltam, hogy akkor még éppen csak elkezdtem esküvőket fényképezni. Ilyen helyre egyszer még nagyon szeretnék menni… :)

A fotelekért külön pirospont Patriknak vagy Julinak, jó ötlet volt… :)

Az épület pedig nagy kincs. Hatalmas tér, ritmusos, ismétlődő formák, mindenfelől beszűrődő fények, remek vonalak, ívek, három szint, … kitalálni nehéz lenne jobbat.

Végül visszaértünk Budapestre, befejezés gyanánt még kinéztünk egy jó, régi ipari területet Óbudán. Fárasztó, és egyben remek nap volt. Sok jó fotó mellett ráadásul egy új baráttal, csapattaggal gazdagodtunk… :)

És talán itt van leginkább helye egy két mondatos véleménynek a lassan elterjedő “trash the dress” divathullámról. Amit itt, ezen a napon csináltunk, ez az az értelmezése a műfajnak, ami hozzám – hozzánk közel áll. Mert jó dolog az, hogy nem kell kínosan vigyázni a ruhára (nem a fotózásról megyünk a templomba, és nem várja vissza a kölcsönző) – bátrabban lehet olyan helyekre menni, mint egy kissé málladozó kastély, vagy egy alföldi magtár. Viszont az esküvői fotó így is az, ami – a festékbe áztatós ruhaégetés, és egyéb hasonlók valahogy nem az én világom. De a szélesebb lehetőségek, kevesebb határ/korlát vonzó lehetőség.

És mint a Juliék példája is mutatja, jóval az esküvő után is élvezetes program lehet. Szóval aki még nem fogyott ki a ruhájából, jelentkezzen bátran! :)

Krakkóban jártam szeptember végén – rövid látogatás volt, hajnalban érkeztem, este vissza is jöttem, és mivel munka-ügyben voltam kint, csak kb. 11-ig voltam turista. :)
De a város hangulatából ezalatt a rövid idő alatt is megfogott valami, még egy borongós, esős, szürke őszi napon is. Hogy ezt a képek is visszaadják-e, nem tudom… de remélem. :)

Diavetítés, (kedvenc) zenével:

Vetítés és zene nélkül:

Bizonyos szempontból különleges esküvő volt Eszter és Joci esküvője, bár ezt hál’ Istennek már nem egy esküvőre leírhattam. Ettől szép és megunhatatlan ez. :) Merthogy a helyszín ismét Pasarét, a mi nem is olyan kicsi, ámde reneszánsz avagy barokkos díszeket némiképp nélkülöző templomunk. És két ember, akiknek ugyanazt jelentette ott, akkor megállni az Isten előtt, és nekikezdeni valaminek, mint nekünk tavaly. Ami egyrészt jó, mert minden, így induló párnak örülök – másrészt jó, mert nagyjából tudom-sejtem, mi játszódik le bennük. :)

A vacsora, az idők folyamán egyre nagyobbra duzzadt, szívderítően vidám és életteli vendégsereggel a “Bajor Gizi Színészmúzeum”-nak otthont adó budai villában, illetve inkább annak kertjében volt. Sosem jártam még itt, de szeretnék még egyszer-kétszer, felkerült a bátran ajánlható helyek listájára. A család kis énekelőadása (bocsánat, nyilvános főpróbája :) ), illetve a képen is megidézett, trombitára és humorra építő kis meglepetés is szívet melengető volt, a Dzsem-Jam zenekar nevét pedig ide is beírnám. Helyenként komolyan úgy éreztem magam, mint aki koncerten van. Csak ültem és hallgattam… :)

Maga a fotózás (“creative session”) nagy örömömre másnap délutánra került. Így aztán tengersok időnk volt, végigjárhattunk mindent, amihez kedvünk volt, ráadásul kivárhattuk a megfelelő fényviszonyokat…
Elsőként felkerestünk egy játszóteret, ami minden szempontból hozzájuk illő hely volt. Egy ilyen életvidám, mosolygós párhoz egyébként is illene, ráadásul hónapokkal az esküvő előtt, amikor elkezdtünk helyszínben gondolkozni, elsőként ez merült fel, nem véletlenül. A téren lévő gyerekek pedig igen jópofa társaságot jelentettek – ld. “emberdísz” a csúszdán… :)

A Margit-sziget szintén a személyes kötődés, a helyhez fűződő emlékek miatt került képbe, a lemenő nap fénye pedig a másnap délutáni fotózásnak köszönhetően… :) A “megszokott”, japánkertes margitszigetes fotóktól talán sikerült elvonatkoztatni, a fény és szélviszonyoknál pedig jobbat kitalálni is nehéz lett volna…

A Vár, és az esti/éjszakai fotózás ellenben a mi ötletünk volt, régóta tervezgettem valami hasonlót, és most ideális társaságot találtunk hozzá. Hosszú délután és este volt, mi minden percét élveztük, és úgy tűnt, Jociék sem fáradtak el túlságosan…
A következő kép pedig némi képi humor szeretne lenni, mondjuk “gondolatok a házasságról” címmel… :)

Az alábbi képre kattintva elérhető egy rövid zenés diavetítés az esküvő képeiből (több, mint ami itt a blogon látható). A “több szem többet lát” irány újabb lépése – ezúttal a feleségemmel, Eszterrel közös munka gyümölcse: