Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Emlékezhetünk már Nikiékre, nemrég láttuk őket itt, a blogon is. Nem sokkal azután, hogy letették a pöttyös ruhát és a retró-jelmezt, össze is házasodtak. :)

Amikor az első leveleket kapjuk egy esküvő kapcsán, sosem tudjuk, hogy pontosan mire számíthatunk… ezért aztán érik néha az embert meglepetések. Sok kellemes meglepetés ért már így minket, új barátokat is találtunk így, de ezért az esküvőért különösen hálásak vagyunk. Mert jó volt ott lenni. :)

Kedves, vidám emberek, ragyogó és mosolygós pár, akik, ha lehet ilyet mondani, igen gyorsan a barátjukká fogadtak minket – így könnyű az esküvőfotós élete. :) Nem mellékesen jó érzékkel választott helyszínek, szívünkhöz közel álló ízlésre valló ruha, fejdísz, dekoráció, … sok-sok apróság, amik a képeken persze visszaköszönnek, ezért nekünk nyilván fontosak.

Amennyire magunkat ismerem, azt kell mondjam, igazi Képfényező-s, ránk valló anyag lett – ami igazán egyben, egy vetítésként él, mesél. Reményeink szerint legalábbis. Részletek, arcok, pillanatok, hangulatok… Úgyhogy bár vannak itt a blogon kiragadott képek, most különösen is ajánljuk a diavetítést mindenkinek – a zenéért pedig köszönet Nikiéknek is, ők ültették a bogarat a fülünkbe. :)

Az esküvő napjáról mesélő diavetítéssel és képekkel tehát elkészültünk, a lentebbi képre kattintva láthatja ország-világ. :)
És “ez még nem minden”, rövidesen érkezik még valami… napsütéssel, pipacsokkal, búzafölddel, ici-pici oldtimerrel – úgyhogy mindenki maradjon hallótávolságban! :)

Diavetítés a képre kattintva!

Ha jól emlékszem, már az első találkozásunkkor is esett. De nem igazán zavart, kávéztunk egy jót míg kicsit megismertük őket és beszélgettünk róluk, az esküvőjükről.

Ez a nap is zivataros napnak indult… Sikerült arra a mindennapos zuhés időszakra terveznünk Móni és Péter előzetes fotózását, így napközben komolyan elgondolkoztunk, hogy el kellene halasztanunk az alkalmat. De milyen jó, hogy nem tettük. :) Ugyanis estére mintha mi sem történt volna, minden felszáradt és gyönyörű napfényes estét kaptunk a Városliget környékén.

Orsiék táncára még tavaly, az esküvőjükön figyeltem fel – megvolt benne az a titok, ami nem csak a ruháról, a színekről és a mozgásról szól, hanem a két táncos közti kapcsolatról is. Persze meg is volt rá minden okuk… :)

Jó volt nézni őket – fényképezni sajnos nem annyira, mert sötét volt, és rengeteg barát egy szűk körben (ami a hangulatnak persze jót tesz), így aztán megkérdeztem, nem volna-e kedvük valami fotózhatóbb környezetben feleleveníteni… hamár a salsa ilyen fotogén műfaj, és ilyen jól is áll nekik. :)

Kedvet kaptak hozzá, úgyhogy körbenéztünk, és megkerestük a budapesti nagyszínpadot (közismertebb nevén: Halászbástya) – ezt csak a legnagyobbak kedvéért zárják le, hogy ne legyen tele turistákkal. És néha a korán kelőknek is van szerencséje… ;)

A kalapot ugyan nem tettük ki, bár a zsebzenekar zenéjére táncoló párosnak alighanem sikere lehetett volna, de fényképezőgép azért volt nálunk. Elsősorban a lentebbi képre kattintva elérhető zenés diavetítést ajánljuk szeretettel; de kedvcsinálónak pár képet összeválogattunk a bejegyzés végére is.

Diavetítés a képre kattintva!

Hasonlóan táncos kedvű szerelmes párok jelentkezését várjuk a szerkesztőségben! :)

Sok érdekessége van a fotós szerepnek egy esküvőn. Elméletileg minden meghívott közül mi ismerjük legkevésbé a párt, hiszen alig egyszer-kétszer találkoztunk az esküvő előtt. Persze minden idegszálunkkal arra törekszünk, hogy ezt a hátrányt ledolgozzuk, és (különösen az esküvő napjának végére) ez általában sikerülni is szokott. Hiszen egész nap néztük-figyeltük, mi történik. Adriék esküvőjén a legmélyebb nyomot a gratuláció hagyta bennünk. Sok esküvővel a háta mögött (jó esetben) az ember megtanul lényeges dolgokat észrevenni, és az udvarias gesztusok mögött meglátni az igazi érzéseket, kapcsolatokat. És ez most magáért beszélt; a gratuláció végére abban biztosak voltunk, hogy akit ilyen sokan így szeretnek, az rossz ember nem lehet… :)

Az este a megszokottnál rövidebbre sikerült, a lemenő nappal számunkra véget is ért. Így persze kimaradtunk sok mozgalmasabb történésből is, ami sokszor uralni szokta a képanyag esti részeit – így viszont bőséges lehetőségünk volt a játszadozó gyerekek és beszélgető felnőttek között elvegyülve arcokat, gesztusokat és pillanatokat vadászni, portrézni. A bejegyzés végén található ízelítő képválogatásból az estéről kivételesen csak ilyen képeket tettünk, minden más a diavetítésben. :)

Fotó: Mitcsenkov Attila & Várady Eszter

Ha egyszer valaki megkérdezi, hogy miért keressük a minél több találkozás/beszélgetés lehetőségét veletek az esküvő előtt, ezentúl Nikiéket fogom felhozni példaként. Mert abból az egészből, amit most itt láthattok, nem lett volna semmi, ha néhány beszélgetés alatt fel nem fedezzük egymásban a lelkesedést mindezért. :)

Valójában már az első forraltborozás helyszíne is árulkodó volt (Menza – és ők választották), azután volt néhány elejtett mondat (bizonyos régi filmekről). Aztán tovább fűztük a gondolatot, és a következő, immár évszaknak megfelelően málnaszörpös találkozón kialakult a koncepció: pöttyös ruhával, piros cipővel és nyakkendővel. Kicsit továbbgondolva egészen pompás helyszínekre akadtunk…

A Táskarádió pl. egy az egyben visszahozta egészen kis gyerekkori emlékeimet (öregszem?): a részletekig menő aprólékossággal össze-válogatott bútorok, játékok, képek a falon, … látni kell! :)

Meg kell hagyjuk, eddigi pályafutásunk során az egyik legvagányabb párossal találkoztunk most – és az esküvőig még el sem jutottunk. Arra is vannak ígéretes tervek… :)

A kis ízelítő után a diavetítést hadd ajánljuk mindenki figyelmébe, a lentebbi képre kattinva. A zenéért köszönet Nikinek, egyszerűen szuper, azóta “rongyosra hallgattuk”… :)

Diavetítés a képre kattintva!