Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Egy szombat reggel indultunk neki a Dunakanyarnak, hogy Zitát és Gyurit fotózzuk. Végül az egész délelőttöt kint töltöttük a farmon illetve egy varázslatos Duna holtág mellett, ahova majd az esküvőjük napján is ellátogatunk.  Kifejezetten felüdítő volt gyönyörű lovak, zöld mezők és láp között egy közvetlen, vidám és egymást nagyon szerető, derűs párost fotóznunk. Már csak néhány nap, és az esküvőn folytatjuk!

Az esküvőről épphogy hazaértünk, és most érkezett el az idő, hogy egy apró kis ajándékot mi is adjunk… :)

Az idei jegyesfotózások nyitányaként egy csupaszív, csupaszín páros következzen most: Nelly és Attila. Mind az első találkozás, mind a jegyesfotózás, mind az esküvő olyan alkalom volt, amire jó szívvel emlékezünk. Jókedvű, derűs pár, akikkel bárhol, bármikor jól éreznénk magunkat – és mindeközben jó volt nézni, milyen szeretettel, finoman bántak egymással, ölelték át egymást vagy néztek össze. Hálásak vagyunk Istennek, ismét olyan párral találkoztunk, akiket jó együtt látni. :)

Viszonylag hosszan készültünk a fotózásra, nehéz volt elintézni, hogy az egész Várat zárják le nekünk a turisták elől; sokáig tartott az univerzális szélgép beszerzése – de végül csak összejött, amit elterveztünk. Színt vittünk a kövek közé, majd némi eleganciát csempésztünk a rózsabokrok és lépcsők világába. Remélhetőleg még a nászút előtt, épp időben, a csomagolás mellé útravalóul íme a diavetítés: rólatok-nektek, szeretettel! :)

Diavetítés a képre kattintva!

Mielőtt megindulna az idei esküvői bejegyzések hosszú sora, egy rövid “útinaplót” befűzünk még. :)

Merthogy meseországban jártam: egy olyan városban, amiről nehéz elhinni, hogy nem egy film díszletéül épült, hanem tényleg létezik. Pedig itt emberek élnek, biciklik vannak kikötve, minden harmadik kapualj alatt csokiboltot találunk, remek éttermek és kávézók szegélyezik a sok kockaköves utcát… és még filmforgatás sem volt. :)

Brugge, avagy Bruges egészen csodás hely. Rövid, alig pár órás séta volt ez most csak, de egy hétvégére egyszer talán visszamegyünk. Addig is, jó szívvel ajánlom bárkinek. Találunk itt hatalmas fák között kanyargó csatornákat madárfüttyel és végtelen nyugalommal, kolostort és templomokat, de a főtéren nyüzsgő forgatagot is: ki-ki megtalálhatja, amit keres.

Az útikönyv szerint a várost itt felejtették kb. 500 évvel ezelőttről, ekkor ugyanis az addig virágzó kikötő elmocsarasodott. Az utcákat végigjárva nagyjából ugyanilyen érzésem volt: mintha akkor letakarták volna gondosan, nehogy baja essen, majd pár évvel ezelőtt valaki megtalálta és leporolta volna. :)

Lassan megkezdődik az új év, közeledik a tavasz… és így, a tavalyi év zárásaként emlékezzünk meg az első ízben kiírt és megrendezett “Az Év Esküvőfotósa” pályázatról. Önmagában véve örültünk neki, hogy létrejött, hiszen végre van egy igazán rangos szakmai megmérettetés itthon, olyan komoly támogatókkal, mint például a Nikon. És ha már így volt, éltünk is a lehetőséggel, és a tavalyi képeinket átválogatva beküldtük a kedvenceinket.

Az eredménynek pedig örülhettünk: az 1800+ beküldött képből a zsűri 60 döntőbe került képet válogatott ki, és ezek között 4 Képfényező fotó van, további 4 képünk pedig csupán az utolsó fordulóban esett ki. :) Hálásak vagyunk érte, hogy tavaly olyan párokkal dolgozhattunk, akiknél ilyen, nekünk is kedves képek születtek. Reméljük, idén sem lesz ez másként… :)

A négy döntőbe került Képfényező fotó:

És a négy kevés híján döntős képünk, amiket ugyanúgy nagyon szeretünk:

Juli előző bejegyzése után már aligha fogalmazhatnánk meg találós kérdésként, hogy a Képfényező csapat melyik tagjánál nem volt fényképezőgép az esküvőn… :) Mindenesetre mi valóban igyekeztünk “kézben tartani az eseményeket”, meg persze nyitva tartani a szemünket.

És tényleg úgy történt, ahogy Juli írta – a család könnyeket hullatott, örült, ünnep volt ez igazán. Jó volt látni őket. Nem általános, hogy egy esküvő legerősebb képeit a gratuláció tartogassa, de valamit elmond azért a családon belüli kötelékekről…

Némi bolondozás persze még a meghittebb pillanatokban, vagy közvetlenül azok előtt/után is belefér, kezdve pl. a kissé rendhagyó cipővel. :) Jó dolgunk volt egyébként Tomiékkal, nem kellett sokat küzdeni egy mosolyért. :))

Úgyhogy Bogit és Tomit igen gyorsan megszerettük (ezen persze nyilván segített az is, hogy nem az esküvő miatt találkoztunk először). Meg amúgy is sok barátunk volt az esküvőn, ráadásul a saját gyülekezetünkben is otthon érezhettük magunkat – úgyhogy ismét egy olyan esküvő volt, ahol nagyon “hazai pályán” érezhettük magunkat. Ennek minden örömével és néha meglévő kihívásával együtt.

Az esküvő képeiből készítettünk egy zenés diavetítést is, ami talán picit többet mesél, mint a blogra válogatott fotók – nézzétek meg a lentebbi képre kattintva!
Isten áldjon titeket! :)

Diavetítés a képre kattintva!