Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Zebegénybe tettünk egy rövidre tervezett, majd picit hosszabbra nyúlt látogatást Ricsivel és Petrával, ahol nemsokára az esküvőjük is lesz!
Megsétáltattuk Jackie-t (a vetítésben látható, ki is ő), benéztünk a templomba (ami gyönyörű), majd felmentünk egy fennsíkra a naplementében.

Még beadtunk egy meghívót egy kedves barátnak, és egy olyan teraszon ittunk mentaszörpöt, ahol gond nélkül el tudnánk tölteni szinte az egész nyarat. Kis cseresznyézéssel zártuk az estét a szülőknél mielőtt hazaindultunk. :)

Talán már nem titok, hogy mennyire szeretünk búzamezőkön fotózni. Adtunk hozzá két bringát és egy  helyes, vidám, fotogén párost és kint voltunk, míg lement a nap.

Gábor, innen is üzenem, hogy egyáltalán nem volt nehéz használható képeket fényezni a fotókból, mert egyszerűen úgy, ahogy vagytok, tökéletes párost alkottok!

Köszönjük nektek a jókedvet és a fröccsöt a helyi kis falusi kocsmában! :) Az alábbi képre kattintva nézhetitek meg a fotókból készült vetítést.

Diavetítés a képre kattintva!

Azt szokták mondani, hogy minden valamirevaló esküvői fotós első sorban magának dolgozik. Sokszor nehezebb olyan képsorozatot letenni az asztalra, amivel mi magunk is elégedettek vagyunk… Zsófi és Rudi képeire hatványozottan igaz, hogy magunknak (is) fotóztuk. Ezek a képek, hangulat és környék már rég óta szerepelt a terveink között – és akkor még nem is tudtuk, hogy Zsófiékat egyáltalán fényképezni fogjuk. A Balaton-felvidék, és azon belül is a képeken látható környék különösen is a szívünkhöz nőtt az utóbbi egy-két évben.

A képre kattintva rögtön a diavetítéshez léphetsz (ezt most különösen is ajánljuk!)

Amikor aztán elmondták, hogy a sokak álmában szereplő, “csak mi ketten elutazunk és összeházasodunk” elképzeléshez keresik a megfelelő helyet, rögtön volt is egy ötletünk. Meg persze nekik is néhány, de végül a Balaton-felvidék győzött. :) Örültünk neki nagyon: pár éve már fényképeztem őket, és úgy emlékeztem rájuk, mint az egyik legromantikusabb, szenvedélyesebb párra, akikkel eddig találkoztam. Így aztán sok minden adott volt ahhoz, hogy magunkat is megajándékozzuk egy jó fotózással… :)

Jó dolgunk is volt, egy-két váratlanul kedves dolog is történt velünk . Például a fentebbi képen látható úriember egészen boldogan és meghatottan invitálta meg Zsófiékat egy pohár borra (sőt, egy pezsgőt is előhúzott a pincéből) – láthatóan nem volt hozzászokva, hogy a kert végében a virágzó fák és bokrok között egy friss házas párt találjon. De megörült neki nagyon. :)

A leglátványosabb talán a nap vége volt… a Balaton-part nem adta magát egykönnyen, de végül megúsztuk nagy eső nélkül, cserébe maradtak a felhők, és helyenként drámai fények. Örültünk neki… :)

Hogy mindebből mi kerekedett ki, azt a lentebbi képre kattintva indítható diavetítésből megláthatjátok:

A diavetítésért kattints a képre!

Elég vidáman indult a fotózás Zsófival és Norbival, mert nem kis ideig szerencsétlenkedtünk, míg felszállt rendesen a sárkányunk..  De azt hiszem ez kellően megalapozta a jó hangulatot és egyetértettünk abban, hogy bizony gyakrabban kell sárkányt eregetni, mert az jó móka. :)

Élveztük a mezőt és a nagy tereket és egészen naplementéig maradtunk a környéken. Pénteken az esküvővel folytatjuk, reméljük hasonlóan remek hangulatban. :)

Az idei esküvői fotóink sorát szeretnénk két, számunkra különösen fontos emberrel kezdeni. Andi és Aksel nem csupán egy menyasszony és vőlegény voltak, akik ránk bízták az esküvői emlékeiket (legalábbis képekben) – pedig önmagában ez sem volna kevés. De mindezek mellett hosszú évek óta szeretett barátaink. És már csak ezért is nagy öröm volt őket együtt látni. Mindig nehéz egy testvért, barátot sok ezer km távolságba elengedni, de Andi felől nyugodtak vagyunk. És nem csak azért, mert Norvégiát nagyon szeretjük… :)

Nehéz egy esküvő után bármit kiemelni, de kicsit részrehajlóak leszünk: az ifink norvég kórusa azért szemmel láthatóan felderített mindenkit. Az este azután megtudhattuk, hogy Aksel milyen sokféle szempontból hasonlatos egy Volvóhoz, valamint hogy a rózsa minden részletével együtt is gyönyörű virág. És ez így volt jó: nem véletlenül hívják a vőlegény tanúját angolul “best man”-nek. Mindketten nagyon finoman és jól keverték az őszinte, szívről és lélekről tanúskodó gondolatokat a megfelelő humorral – erre a két beszédre még emlékezni fogunk egy darabig.

Andi & Aksel, az Úr áldjon meg és őrizzen titeket odakint – és persze visszavárunk bármikor, amikor csak jöttök! :)