Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Szeretjük a vidám mosolygós embereket. Különösen jó ez otthon, délelőtt a készülődésnél. :) Zsófiéknál e téren (is) jó dolgunk volt: anya és két lánya egészen jó hangulatban várta az esküvőt. :)

A jókedv persze egész nap kitartott – mert egy esküvő tele van tréfás részletekkel. Csak arra kell figyelni, hogy amit viccre is vehetünk, amiatt ne idegeskedjen senki. :) A változó felállásban készülő “kiscsoportos” képek pl. általában nem a kedvenceink, de néha egészen jó jelenetek adódnak – általában a gyerekek miatt. Mert ők néha másként gondolják. :)

Voltak persze komolyabb pillanatok is…

A fotózással vártunk pár napot (az esküvő napjába már nem fért bele) – így legalább tehettünk egy kirándulást Szentendrére, a harmonikaszótól hangos Duna-part, a fröccs-lelőhelyként üzemelő cirkuszi kocsik, a bizalmatlan macskák és a megbízhatatlan lángosok városába. :)

Diavetítés a képre kattintva!

Már alig egyet-kettőt kell aludni az esküvőig, úgyhogy igazán itt volt az ideje, hogy előálljunk a jegyesfotózás képeivel. :) Szép, napsütötte nyári délután volt: gabonaföldek, tűző nap, meleg, napraforgó, tóparti piknik és szúnyogok. Lehet válogatni, ki mit szeret a nyárban. :)

Ágiékkal jó volt együtt lenni, ráadásul igazán kedves vacsorára is meghívtak minket (a bejegyzés végén látható képek után közvetlenül ;) ). Mint szép lassan kiderült, igazán hozzánk közel álló pár, és nem csupán azért, mert egy gyülekezetbe járunk… de mindkettejüknek van Képfényező csapaton belüli ismerőse is évek óta. :)

Attilával többször beszélgettünk már fotózásról, de most ő ismerkedhetett a fényképezőgép bajonett felőli oldalával… Nagyon meg tudtam érteni, miért nehéz mindez – nekem is fura volt vőlegényként. :) Nem volt persze hiába a jegyesfotózás: egyre jobban belejöttek. Ahogy telt-múlt az idő, mintha egyre jobban kikapcsolt volna a fotós gondolkodás is Attilánál, és mi ennek örültünk. :)

Borús reggelünk volt és szinte egész délelőtt zuhogott az eső. Mégsem volt kétségbeesés, szomorkodás, sokkal inkább nevetés és jókedv az egész készülődés alatt.

Csak a pap bácsi volt picit morcos abban a gyönyörű kis templomban, amibe a nagy vendégsereg alig fért be. Jó volt látni itt is néhány homályos szempárt, őszinte mosolyokat és megható tekinteteket. A gratuláció közben az eső is elállt és már csak a fű volt harmatos, mire kiértünk a kratív képeket elkészíteni.

Sok más mellett az “ó” és az “új” jól eltalált keveredése jut eszembe Nellyék esküvőjéről. Keressük ezt sokszor, mindenféle alkalmakkor. Még ez a néhány, állítólag a viktoriánus korból ránk maradt, sokat idézett verssor is erről szól:

“Something old, something new
Something borrowed, something blue
And a silver sixpence in her shoe.”

Akárhogy is nézzük, mindannyian szeretnénk megtalálni valami jó keverékét a réginek és az újnak. Nellynek és Attilának sikerült. :) A nap sok kisebb-nagyobb részletét kiemelhetnénk, de a legszembetűnőbb talán a vacsora volt: nem jártam még olyan esküvőn, ahol ennyire kiegyensúlyozottan sikerült vegyíteni a hagyományt és azt, ami nekünk, mostanában fiataloknak is a sajátunk. Főleg nem úgy, hogy mindenki jól is érezze magát. :)

Hosszú napunk volt egyébként, és jó rá emlékezni. Legfőképpen azért, mert egyszerre volt szemük a részletek iránt, és lelkük egymás és a láthatatlanul fontos dolgok felé. A kis smink-sarok vagy a bőrillatú Rolls-Royce nyilván sokaknak feltűnik, és egyszerre látjuk szépnek és stílusosnak… de az első találkozással járó szipogás, és a torokban szorult gombóc miatt volt igazán jó ott lenni.

Szigorú volt érkezéskor, később megenyhült… :)

Az este tanulgattuk kicsit a “mulat” és a “bulizik” szavak jelentése közti különbséget is. És mindkettőre volt alkalom, mindkettőt megszerettük. A néptáncos múlt villámgyorsan bújt elő Attilából, és mire észbe kaptunk, már az egész násznép talpon volt – a “mulat” szó értelmezéséhez pedig közelebb vihet, ha az arcokat (is) figyeljük. :) Aztán zenét és stílust váltottunk, és a násznép talpon maradt… :)

“Azért vannak a jó barátok”… :)

Találkoztunk tehát mindennel, amit egy esküvőn keresünk. Volt szépség, elfogódottság, öröm, mulatság. Más dolgunk nincs is, mint megpróbálni mindezt most egy diavetítésbe sűríteni – köszönet az élményért, fogadjátok szeretettel:

Diavetítés a képre kattintva!

Mindig öröm, ha egy pár készül a fotózásra, ötletei vannak – jól mutatja, hogy fontosak nekik a képek. Emese és Ricsi esetében nem volt kétségünk e felől. :)

Londonig nem jutottunk ugyan el, de végül Kiskunhalas határában is egészen jó dolgunk lett. Némi kihívást jelentett a kanapé és a piknik odaszervezése is… de ennyire jól időzített, iszonyatos nyári vihart aztán már végképp nem sokan hoznak. :) És milyen jól tették, az utolsó pár képre évek óta várok…

Ez a néhány fotó persze nem minden, de reméljük, kedvet csinált a diavetítéshez. Kattintsatok a képre!

Kattints a képre a diavetítéshez!