Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Petra és Ricsi esküvője a gyönyörű zebegényi templomban. Családias vendégsereg, meghittség, közvetlenség, vidámság, az idei legletisztultabb menyasszonyi ruha egy iszonyatosan meleg nyári napon. Jó volt veletek lenni, sok boldogságot kívánunk még egyszer! A többit mondják el a képek és a bejegyzés alsó képére kattintva elérhető zenés diavetítés!

(Külön köszönet az új/fél-képfényező tagnak, aki ezen az esküvőn társam volt – Patrik, nem csak kitűnő férj, de fotóstárs is vagy!)

A szezon egyik legjobb hangulatú fotózásán vagyunk túl, és ezt szeretnénk most néhány képben elétek varázsolni. Nehéz lesz, mert a hang most nagyon-nagyon hiányzik…

Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtük törni a fejünket azon, hova vigyük Renit és Danit a jegyesfotózáskor… és persze próbáltunk valami olyat kitalálni, ami a lehető leginkább az övék, ahol saját magukat láthatják viszont. Amikor beszélgettünk velük, kiderült, hogy Dani zenél: zongorázik, gitározik és énekel – és itt feltűnt egy jó lehetőség. :)

A zongora végül nem jött össze, lévén nem oly mozgékony hangszer. A gitár viszont jött velünk. :) Kinéztünk egy szép nyári délutánt, és elmentünk a kedvenc kis tavukhoz: kint találtuk magunkat a városon kívül, egy fűzfáktól és nádastól szegélyezett tó partján, előkerült a gitár, Daniék felültek egy faasztal tetejére, és énekelni kezdett. És valami nehezen leírhatóan jó hangulatot, légkört teremtett az egész helyzet… akkor jutottam arra a felismerésre, hogy az esküvőfotósnál jobb foglalkozás nem olyan sok lehet. Hiszen ez akkor épp a munkahelyem volt… :)

Egy idő után persze fényképezni is elkezdtünk, és jó volt nagyon. Csak arra próbáltunk figyelni, hogy ne “törjük össze” azt, ami előttünk volt. Reméljük, sikerült. :) Jó napunk volt, mert mindehhez két nagyon jó, fotogén arc és tekintet társult, úgyhogy gyorsan hálát adhattunk a helyzetért, amibe kerültünk…

A tavat és a gitárt később aztán napraforgóra is cseréltük, de a két tekintet maradt velünk. :) Kattintsatok a lentebbi képre, és idézzük vissza együtt ennek a remek nyári délutánnak az emlékeit egy zenés diavetítés formájában:

Kattints a képre a diavetítés indításához!

Nagyon szeretem a játékos embereket: a játékból nem lehet, nem szabad kinőni. Némi keresgélés után találtam az alábbi Platón idézetet, ami egy jó okot mindenképpen megmutat:

Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.

Van persze sok más okunk is a játékra… de visszagondolva a Dóriékkal közös sárkányeregetős délutánra, igazat kell adjak Platónnak.

Mert eltöltöttünk velük egy délutánt a dombok között, jól éreztük magunkat mind a négyen, és rövid idő alatt megszerettük ezt a két végtelenül mosolygós, nyugodt és jókedvű embert. És így utólag már azt is értjük, miért maradt el mindenféle idegeskedés az esküvő napján is. Mindenesetre szívből kívánjuk nektek, hogy ezt az önfeledt játékosságot tartsátok meg még sokáig. Jól fog még jönni. :)

Jól esett nézni, milyen türelmesen, precízen teregetik ki a nagy paplant, kötözgetik a zsinórokat, minden kapkodás és idegeskedés nélkül. És bár a sok sárkány egyike megmakacsolta magát, nem jöttünk rá, mennyi idő kellene ahhoz, hogy Atilla türelme elfogyjon (és az Dórinak is jó hír lehet :) ). A sárkányok működéséről is sokat tanultunk, sőt: alig tudtam visszaparancsolni magam a fényképezőgép mögé, miután Atilla a kezembe nyomta a négyzsinóros (!) sárkány kormányát. :)

Megtanultuk továbbá Dóritól még azt is, hogy a szappanbuborék-fújó valójában munkaeszköz. Legalábbis ha logopédusnak áll az ember… a szélre persze érdemes figyelni, mert ellenszélben nem működik, hátszélben pedig önműködő buborékgéppé változik. De ez utóbbi egészen szórakoztató tud lenni. :)

A lentebbi képre kattintva láthatjátok a diavetítést, sárkányeregetéssel, napfénnyel, vidámsággal, piknikkel és az ajándékba kapott gyönyörű fényekkel:

Annyira jó helyre vittek minket Balázsék, hogy a szavak helyett inkább rögtön a képekre térünk. :)

Hadd meséljünk csak annyit, hogy pont jó helyen voltunk itt. Nagyjából két szóban leírhatóak az első, második és harmadik benyomásaink a velük való találkozások után: természetesség és harmónia. Szerettük is ezt a délutánt, és minden szempontból jó dolgunk volt: gyönyörű fényeket is kaptunk ajándékba.

Nem minden ötletet követett megvalósítás, a sziklamászás végül elmaradt… Ugyan megnéztük volna, amint Balázs fél kézzel a sziklán lógva, másik kezével Noémit magához ölelve halad felfelé – de be kellett látnunk, hogy nem tudnánk utánuk mászni a fényképezőgéppel. Ezért (és csak ezért) ez végül elmaradt. :)

Szeretjük Budapestet, mert ezerféle arca van. Jó is itt fotósnak lenni, hosszú utazgatás nélkül egészen különböző környezetben fényképezhetünk hétről hétre. Az egyetlen dolgunk, hogy mindenkivel megkeressük a “hozzáillő hangulatot”, helyszínt. :)

Különösen érdekes, milyennek látja a várost az, aki nem itt nőtt fel, sőt: külföldről érkezett. Bastival nagyon jól jártunk, mert nem az útikönyvekből tájékozódó turista szemével nézte a várost, hiszen élt itt hosszabb ideig, ezalatt felfedezte a saját kedvenceit is. Így aztán most Zsófi és Basti kedvenceiből válogattunk, de nem lőttünk el minden lehetőséget az esküvő előtt – most a zsidónegyed utcáit, házait és romkocsmáit jártuk körbe.

Szerettük mind a nyüzsgő, színes forgatagot, mind a kissé már kopottas, de még így is sokszínű házakat, udvarokat és lépcsőket. Néha olyan érzésünk volt, mintha turistaként sétálgatnánk a barátainkkal – talán csak az volt szokatlan, hogy a város helyett inkább őket fényképeztük. :)

Kíváncsian várjuk az esküvőt, egy életvidám, kreatív párt ismertünk meg. Hogy mást ne is mondjuk, szerettük az összes apró részletet és kiegészítőt. Ilyen kevés kell ahhoz, hogy a “hétköznapi” viselet is ötletes legyen. :)