Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Kriszti és Máté igencsak megleptek minket, mikor az esküvő előtti hetekben azzal álltak elő, hogy nem bánnák, ha a nagy napon nem lenne szokványos időjárás, például esne az eső…

Gyönyörű napunk volt, szikrázó napsütéssel ÉS NAGY HÓVAL :-) ami a tavasz kirobbanása után igazán nem volt szokványos!

Így aztán a hideget megvető bátorsággal kimerészkedtünk és kihasználtuk a szép fehér hátteret majd kerestünk hozzá néhány élénk portát a Krisztiék közelében húzódó pincesoron. A garantált megfázást némi hógolyózással, forró teával és fűtött autóval próbáltuk elkerülni – mint utóbb kiderült, sikeresen!

A fagyos napoknak köszönhetően meglehetősen hideg volt a pátyi templomban, még az ujjaink is elgémberedtek.
Mégis, valami nagyon mély és meghitt, érzelemmel fűtött órát tölthettünk együtt, nevetéssel és sírással, énekkel és imádsággal. Belül egyáltalán nem fáztunk :-)

Végül Krisztiék kívánsága is teljesült, és bár esőt nem kaptak aznap, egy kedves meglepetés részeként “áldás-záporban” lehetett részük.

Kriszti és Máté! Mi sem kívánunk többet a közös életetekre, minthogy záporként hulljon Rátok az áldás!

Köszönjük, hogy együtt örülhettünk veletek, fogadjátok szeretettel a képekből válogatott vetítést!

Elkezdődött az új év: ma este már az első tavaszi jegyesfotózásunk képeivel jelentkezünk. Két kedves gyülekezeti ismerős fotóit hoztuk most – Mátéval egy ifibe is jártunk évekig, jó néhány vidám percre és néhány komolyabb beszélgetésre is emlékszem.

A legtöbb párt, akiket fényképezünk, nem ismerjük régóta. Nem láttuk, hogy találtak egymásra, hogyan “nőttek fel egymáshoz” és a házassághoz. De néhányaknál ezt is láttuk, és így még jobb érzés készülni a közelgő esküvőre – Kriszti és Máté pedig közéjük tartozik.

Reméljük, hogy az esküvői készülődés utolsó napjaiban örömet tudunk szerezni ezzel a kis diavetítéssel. :)

—

Mielőtt végleg berobban a tavasz, egy téli sorozattal búcsúztatjuk a telet és nyitjuk az idei szezont.

Verőfényes napsütés közepette indultunk reggel a nyugati országrész felé, síléccel, korcsolyával, termoszokkal, remélve, hogy még nem mindenhol tűnt el az előző hetekben esett nagy hó. És hála Istennek a Balatonfelvidéken havat, kőházat és fenyőligetet is találtunk.

Ne tévesszenek meg senkit a képek, mert bár tényleg hétágra sütött a nap és Gréta bevállalta a vékony csipkés ruhát, mi sínadrágban, rendesen beöltözve fotóztunk. Mindannyiunkra ráfért a nap végén egy kis kandallónál melegedés és forró babgulyás.

Gréta és Péter, köszönjük, hogy felvetettétek és ragaszkodtatok is a havas, téli fotókhoz, egy élmény volt! A lánykérés, majd ez után az előzetes fotózás után áprilisban folytatódik a történet az esküvővel!

Váratlan, és szép lezárása volt a tavalyi évnek Ádámék esküvője. Sosem gondoltuk volna, hogy Karácsony után még esküvőt fogunk fotózni… de még mielőtt téli álomra szenderült volna a Képfényező, kiderült, hogy egy régi barátunk/testvérünk az új évet már házas emberként fogja kezdeni.

Az első beszélgetés után egyet tudtunk biztosan: a zene központi szereplő lesz. Mindkettejük életében meghatározóan fontos, a közös muzsikánál szebb összhangot pedig nehezen tudnék elképzelni. A régóta őrizgetett terveink között amúgy is szerepelt a zene felbukkanása a fotózásainkon: a tánc mellett az egyik legőszintébb, leginkább belülről jövő öröm az ember életében – akinek tehetsége van hozzá, az zenél/táncol, mi pedig hallgatjuk/nézzük, vagy éppen fényképezzük… :)

A régóta dédelgetett ötletek lényege persze éppen az, hogy megtaláljuk azt a párt, aki igazán sajátjának érezheti: ha sikerül olyan helyzetet teremteni, ami önmagában szép és örömet okoz, ott már a fotósnak sincs nehéz dolga… :) Gyöngyi és Ádám esetében azt hiszem, mind a zene, mind a gyönyörű Szilágyi Dezső téri református templom otthonos környezet lehetett, úgyhogy más dolgunk sem volt, mint úgy fotózni, hogy közben ne törjük össze a hangulatot. Azt hiszem, sikerült. :)

Persze egy esküvő nem csak két ember ünnepe, így mi is visszaengedtük Ádámékat a családhoz, barátokhoz és a gyülekezethez. Olyan apró, ámde fontos részletek maradtak meg az emlékeinkben, amelyeket valahogy nem jó, szavakkal leírni. Hosszú mondatok helyett mutatnánk inkább képeket: igyekeztünk diavetítésben mindent elmesélni. Fogadjátok szeretettel!

Amikor először leültünk Andival és Balázzsal beszélgetni, sok más egyéb mellett az is szóba került, hogy honnan ismernek minket egyáltalán. És ekkor derült ki, hogy ők egészen központi helyen állnak, legalábbis Képfényező-perspektívából nézve. :) Két nagyobb társaság / baráti kör van, amelyről talán azt mondhatjuk, hogy visszajáró vendégek vagyunk már, Pasaréten és Kiskunhalason. Kiderült, hogy Balázsék mindkét csapatot jól ismerik. Ráadásul jártunk idén egy esküvőn Baján (és környékén) is Nellynél és Attilánál, akiket szintén nagyon megszerettünk. És amikor a limonádé vége felé jártunk, kiderült, hogy ők is ismerősek. Egyszóval kicsi a világ, és Andiék ráadásul valahol a közepén vannak. :)

Aztán ahogy beszélgettünk, kiderült még sok más közös pont is, és lassan összegyűltek a fotózáshoz kötődő ötletek is. Ahogy már megírtuk akkor, hosszú várakozás után végre összejött a régóta tervezgetett főzős-borozós fotózás is. És már akkor utaltunk rá, hogy az esküvőn egy másik, téli álmunk alatt megszületett tervet igyekszünk majd átültetni a gyakorlatba. :)

Ez a régóta dédelgetett ötlet pedig négy keréken gurul, vászonteteje van, és jobboldalt hordja a kormányt. Ráadásul egy mindannyiunknál idősebb, igen kifinomult stílusú angol öregúr. :) Mellébeszélés helyett bemutatnánk, ő az:

(ezúton is nagy köszönet az autóért a gazdájának, aki ráadásul a világ legjószívűbb embereinek egyike: látva lelkesedésünket, a fotós házaspárnak is szerzett egy gyönyörű vasárnapot... :) )

Persze nem töltöttük az egész napot négy keréken… :) A délelőtt a készülődéssel telt, elég vidám hangulatban; délután megkomolyodtunk picit, amíg Balázs és Andi hűséget fogadott egymásnak az Úr előtt, majd az estét a Várban töltöttük. Sok barát és családtag között a már említett halasi csapattal, így a már hagyománnyá vált esti mese sem maradhatott el, matrózokkal, fedélzettel és rumoshordóval… :)

Igyekeztünk összes élményeinket a bejegyzés elején látható diavetítésbe sűríteni. Szép nap volt, élveztük, jó volt ott lenni – Andi és Balázs, köszönjük a meghívást! Isten áldjon titeket, sok örömet a házasságban! :)