Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Már az első levélváltáskor tudtuk, hogy Nórival és Ádámmal jó dolgunk lesz. Úgy kezdődött minden, hogy nem is magára az esküvőre hívtak minket, hanem egy jól átgondolt kreatív fotózásra. Mint az rövidesen kiderül, erről nem is feledkeztük el (sőt: a jövő évi pályázati anyagunk egy részét alighanem velük készítettük el :) ) – de a további levelezés majd beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak a fotózásról gondolkodnak hozzánk hasonlóan… és valahogy úgy alakult, hogy végül ott találtuk magunkat az esküvőn is, Gyöngyösön, egy szaharai meleget idéző péntek délutánon. :)

Magunk sem feltétlen tudjuk, hogyan történik, de vannak néha napok, amikor minden jól alakul, még azok a dolgok is, amire nem készülhettünk előre. És ez most egy ilyen esküvő volt, az elejétől kezdve: a készülődésre érkeztünk, egy első ránézésre szép, de nem túl különleges hotelszobába – ahol azután a nap iránya és az ablakok elhelyezkedése miatt egészen gyönyörű fényviszonyokkal találkoztunk. És persze meleg ide vagy oda, annak is volt valami sajátos hangulata, amint a násznéppel a füstös kis gőzösön átzötyögtünk a templomhoz – mégpedig az egyik legszebb református templomhoz, ahol eddig megfordultunk. Igazi ódon hangulatú hely volt (mintha Jókai Mórt is láttuk volna a karzaton); amit az ablakon beragyogó napfény egészen gyönyörűvé varázsolt.

Örültünk, hálásak vagyunk ennek a napnak minden öröméért és szépségéért. Igyekeztünk mindezt képeken is visszaadni, és mivel a színeset és a fekete-fehéret nem jó egészen összekeverni, szétválasztottuk: a diavetítés színes lett, ide a blogba pedig néhány kedvenc fekete-fehér képünk került. Fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

-> a képeket is végig lehet kattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Helgával és Danival jó dolgunk volt, mert mire gondolkozni kezdtünk volna, hova menjünk és milyen helyet keressünk, ők már tudták: napraforgót keresünk.  Utána azon kezdtük törni a fejünket, hogy mi az az apróság, amivel egy napraforgós sorozatot fel lehet dobni – de a tutit végül Helga találta meg: így érkezett a szivárványszín napernyő.

Egészen mesekönyv-szerű élmény volt: Helga mint valami mosolygós Mary Poppins termett ott a szinte égig érő napraforgók között. “Felhőtlen” délutánt töltöttünk együtt, és nemsokára egy hasonlóan szép nap elé nézünk: már csak kettőt kell aludni, és itt az esküvő… :) Addig ezzel a pár képpel és a diavetítéssel igyekszünk még néhány vidám pillanatot szerezni, fogadjátok szeretettel:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Az igazi, hamisítatlan nyári esküvők sorát idén Orsi és Norbi nyitotta – legalábbis nálunk. És ha már magyar nyár, akkor hol máshol lehetne, mint az Alföldön? Így aztán a szikrázó napsütés, tikkadt szöcskenyájak, szalmabálák, délibábok, lovardák és nádtetők világába kerültünk… :)

És bár nehéz egy egész, hosszú napot pár percben elmesélni, azért igyekeztünk mindenből egy keveset az alábbi diavetítésbe sűríteni – nyugodt készülődést, réti virágokat, szalmabálákat és napsütést, a mizsei templom kellemes hűs levegőjét és a szívderítően kedves és személyes hangon szóló nászmisét, a délutáni napfény elől a fűzfa alá húzódó polgári szertartást, és persze az este kibontakozó lagzit is:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Anitának és Csabának köszönhetően ismét szívünknek kedves környéken, a Balaton-felvidéken fotózhattunk: az első beszélgetés során kiderült, hogy közös kedvencünk ez a vidék. Bízunk benne, hogy a képek el is mondják, miért… :)

Így aztán Anitáék kaptak egy szabad délutánt, mi pedig hagytuk őket, hogy élvezzék a napsütést, erdőt-mezőt, szőlőt és mindazt, amit a környéken találtunk – és közben próbáltunk úgy fényképezni, hogy ne is nagyon zavarjuk őket. Az eredményt az alábbi diavetítésbe sűrítettük. Remélhetőleg még időben érkezik – holnap találkozunk ismét! :)

Minden esküvőhöz kötődnek emlékeink, valami olyan jellemző momentum, ami különlegessé teszi… Johannáék esetében egyértelmű: este hazaérve kiderült, hogy ugyanarra gondoltunk Eszterrel. Johannához viszonyítva mi még csak pókerarcot mutató menyasszonyokat fényképeztünk. :) Talán sosem találkoztunk ilyen élénk és kifejező arcjátékkal, és ez a fotósnak amúgy is segítség: nehéz úgy érzelmeket fényképezni, ha nem látszik igazán, bár belül érezzük… de most nem kellett ezzel küzdenünk.  :)

És talán még egy dolog: minden esküvőt feldobnak a gyereket. Ők nem tudják, hogy “kell viselkedni”, ők ugyanolyan gyerekek ilyenkor is, legfeljebb díszesebb ruhában. És őszinték: jól érzik magukat vagy unatkoznak, játszanak bárkivel és bármivel… azt hiszem, erre mondják, hogy “önfeledt”. Jó nekik – és jó nekünk, amikor épp észrevesszük. A legszórakoztatóbb fényképeink szoktak lenni. Személyes kedvencem a pici lány, aki a templom hátsó sorából figyelte, ki tudja mióta, hogy mit csinálok ott – mire aztán észrevettem a pad pereme fölött kukucskáló kapucnis megfigyelőt. :)

No és persze menyasszonyi arcra írt érzelmek, és mindenkit megnevettető gyerekek mellett azért történt még sok más egyéb is – aki kíváncsi mindenre, annak figyelmébe ajánljuk a diavetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!