Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Mint azt korábban említettem, kicsit tudatosabb lépésekkel is elindultunk a portréfotózás területe felé – ennek újabb lépcsője volt Réka, Sziszi és Zsófi néhány itt látható fényképe. Egészen gyönyörű őszi reggelt fogtunk ki, némi párával, őszi színpompával és beszűrődő napfénnyel. A “miért szeretem az őszt?” c. kérdésre ezentúl ezzel a néhány képpel fogok válaszolni. :)

Én magam is kíváncsian vártam, hogy vajon segíti vagy megnehezíti a dolgom, hogy együtt jöttek hárman – egyrészt jó lehet, mert könnyebb feloldódni és természetesen viselkedni, ha a három barátnő együtt van; másrészt szokatlan, hogy három emberre egyszerre próbálok figyelni. A közös képek aranyosak lettek, a természetes zavar tényleg gyorsan feloldódott, úgyhogy tulajdonképp jó ötlet volt – de tény, hogy kicsit “felületesebb” így az egyikükre vagy másikukra eső figyelem. Ha egyszer még a tavaszi virágok meghoznák a kedvet néhány fényképhez, lehet, hogy megpróbálhatnánk kiscsoport nélkül is… :)

Valójában az elmúlt évek során rengeteg portréfotót készítettünk – de ezek általában egy-egy fotóriportba vagy esküvői fotósorozatba “rejtve” jelentek meg. Pedig a lényegen nem sokat változtat: embereket fényképeztünk, és amennyire lehet, törekedtünk arra, hogy egy-egy kép minél többet mondjon el a fotón szereplőkről (talán még olyat is, ami első ránézésre nem feltűnő/látható).

Most ősszel érett meg az elhatározás, hogy néha kifejezetten azzal a céllal is elővegyem a fényképezőgépet, hogy esküvőktől, jegyesfotózásoktól és riportoktól függetlenül portrékat készítsek. Embereket fényképezzek, és persze első sorban megpróbáljam megmutatni, mi mindenért szerethetőek. Mióta fényképezőgép van a kezemben, ezt teszem, és valójában az “ember” a közös pont a legtöbb képben, amit készítettem, úgyhogy itt volt az ideje, hogy a közös pontig egyszerűsítsem a célt. :)

Persze valahányszor az ember kicsit új területekre téved, mindig jó valamilyen könnyítéssel kezdeni. Most annyi előnyt engedtem meg magamnak, hogy először az ismerőseinket kezdtem fényképezni – ami előny, mert hosszas közös kávézások nélkül is tudok már róluk sok mindent, és legalább egy kis papírra magamnak fel tudom írni, hogy mit szeretnék róluk megmutatni, miért szeretjük őket, mi az, ami hozzájuk tartozik és rájuk jellemző.

Az új irányba tett első lépések között néhány képet összeválogattam Eszterről. Ha a képek elég jól sikerültek, akkor felesleges leírni, hogy a legapróbb részletekig megmutatkozó igényességéért, és sok más egyéb mellett például az egyszerre több érzékszervünket meggyőző konyhai varázslataiért szeretjük. :)

Úgy hozta az élet, hogy Grétáéknál lassan a kitüntető “családi fotográfus” címet is megkaphatom… egy esküvőn találkoztunk először, akkor megjegyeztem magamnak ezt a stílusos, színes párt… de azóta vannak fényképeim a lánykérésről; nagy kedvencünk a téli, havas Balaton-felvidéki jegyesfotózás; és persze ott voltunk az esküvőn is. De az élet nem állt meg az esküvőnél. :)

Merthogy ahogy teltek a hónapok, szép lassan egy kismama-fotózás ideje is elérkezett, és ismét eszünkbe jutottunk. Örömmel és izgalommal készültem rá – kicsit úgy, mint az első esküvői fotózásokra. Új lehetőség és kihívás ez még nekem, nem voltak korábban kismamafotóim. Most már van néhány, és ezért hálás vagyok Grétának. Rájöttem, hogy ezt én szeretem (szeretném?) folytatni.

Akár így, ilyen félig-meddig stúdióvilágítással, de otthoni körülmények között – akár úgy, ahogy egyébként fotózni szoktunk: odakint a szabadban, természetesen fény mellett. Maradt még néhány kép a fejemben – egészen más stílusú és hangulatú fotók is. Szóval ha te is babát vársz, és szeretnél néhány képet még gömbölyödő pocakkal, jelentkezz bátran. :)

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek!

Vannak emberek, nem is kevesen, akik képesek végigizgulni az egész esküvőt – nekik a legnehezebb. Azután találkoztunk olyanokkal is, akik előtte rettentő feszültek, aprólékos gonddal megszerveznek és elrendeznek mindent, de aznap elengedik: nekik már jobb, ők ugyan fáradtan érkeznek az esküvő napjához, de azt már felszabadultan élvezik. És láttunk már olyanokat is, akik az esküvő előtt is kellő humorral álltak mindenhez. De azt csak most tudtuk meg, hogy a „nyugalom” szó mellett illusztrációként kinek a fotója fog szerepelni… :)

Nyugalom és sofőrje :)

Dia és Zoli képei jelentik a „szezonzárót” idén. Egy minden hivalkodás nélkül roppant stílusos öreg Mercedes, az Operaház elképesztő eleganciája, a németajkú gyülekezet templomának letisztult egyszerűsége, és egy elsöprő esti buli kavalkádja maradt meg emlékeinkben. Meg persze Dia és Zoli, akikről sok mindent lehetne írni, legyen most elég két gondolat.

Egyrészt: szeretnénk mindig olyan párokat fotózni, akiknél néha olyan érzésünk van, mintha valamiféle regényből toppantak volna elénk… A fényképezőgép a karaktert és a szépséget is szereti ám. :)
Másrészt: sok megtanult táncot láttunk már esküvőn. Keringő, salsa, rocky, cha-cha, … de mind közül a legnagyobb kihívást a tangó jelenti. Mert bár minden tánc több mint lépések sorozata, nincs még egy tánc, ahol annyira feltűnő, ha valaki csak „lépi”, de nem érzi/éli át. No, Dia és Zoli a tangót választotta, és milyen jól tette… már csak ezért is jó volt ott lenni. :)

Fogadjátok hát szeretettel az idei év utolsó esküvői „meséjét”, a diavetítést – így láttuk mi Dia és Zoli esküvőjét:

A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Az idei nyár vége az ismerősöké és barátoké volt: egy hét különbséggel Balu és Anna, majd Gergő és Sára esküvője. Már-már “házimunkának” is nevezhetnénk: otthon voltunk, és dolgoztunk. Utóbb jöttünk rá, hogy ennek volt egy érdekes mellékhatása. :)

Sok apróság maradt meg az emlékeinkben, de valahogy ez egy olyan nap volt, hogy főleg arcokat, portrékat fotóztunk: gyerekektől idősekig mindenkit. Nem tudom, hogy történt, de amikor hazaértünk, és vetettünk egy pillantást egymás képeire is Eszterrel, akkor jöttünk rá, hogy ez a nap mindkettőnkből ezt  hozta ki. A diavetítést persze nem tömtük tele a barátok, rokonok, gyerekek és szülők képeivel, de rövidesen Sáráék kezébe kerül minden – a következő hetekben jó esetben néhányan találkoznak még a saját képmásukkal… :)

Addig viszont próbáljuk a figyelmünket első sorban Sárára és Gergőre irányítani, a diavetítés első sorban rájuk, és még inkább a mindannyiunk szeme láttára indult házasságra fókuszál – és persze a tortát sem felejtettük el! :)) Fogadjátok szeretettel, és emlékezettek rá jó szívvel sokáig. :)

A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!