Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Mindig vágytunk havas, téli képekre – és az eddigi évek során ez alig egyszer-kétszer jött össze. Most, Karolinának és Gergőnek köszönhetően igen korán kezdtük az évet, és a legutóbbi komolyabb havazás épp jókor jött… így gazdagabbak lettünk néhány havas-napsütéses képpel.

Talán még épp időben érkezik a közelgő esküvő előtt, fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Betti és Balázs képeit nézegetve a legszembetűnőbb, hogy volt egy világos elképzelésük az esküvő hangulatáról, stílusáról. Mi több, ezt az elképzelést szerették annyira, hogy nem sajnálták az időt – részleteket, kiegészítőket válogatni, vagy például az összképhez illő táncot tanulni. Bár ahogy én elnéztem, inkább egy élvezetes, jó mókának vették az egészet, és nem valamiféle nyűgnek, amitől sajnálni lehet az időt… ráadásul mindketten, és ez itt a lényeg. :)

Ez nekik jó élmény, és a fotósnak is öröm – mi most csodálkoztunk rá, hogy sokszor mennyire kevés (de jól kitalált kevés) kell a jóhoz. Mert mondjuk az egymáshoz és az összképhez illő mandzsettagomb, csokornyakkendő és „hózentróger” (hogy nagyapámtól is kölcsönözzek egy szót) igazából apróság, de egészen más szintre emel egy amúgy jó öltönyt. És ez igazából nem azért lett jó végül, mert önmagában jól mutat a képeken – hanem attól, hogy mennyire jól érezték magukat Balázsék az egészben. Érdemes úgy végignézni a képeket és a diavetítést, hogy csak az arcokat figyelitek. :)

Időnként el szoktam mondani, hogy a helyszíneket vagy a fotózás témáját első sorban nem is azért találjuk ki, mert azok önmagukban olyan jók vagy szépek – hanem hogy a párjaink jól érezzék magukat közben, mert ez már meglátszik az arcokon, tekintetekben. Betti és Balázs az élő példa erre. :)

Úgyhogy mi magunk is örülünk nektek – jó volt a ti képeitekkel zárni az idei évet. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén! :)

Nem tudom, van-e olyan műértő tekintet, akinek feltűnik: bár Eszter vagy Juli nélkül ritkán járok esküvőre fotózni, ezúttal a képek egy része egy másik Eszter szemét, és finom érzékét dícséri. Ugyanis, bár az esküvői képeik tanúsága szerint jól állt neki a „túloldal” is, legújabb Eszterünk átmerészkedett a fényképezőgép innenső felére, és itt sem tűnik elveszettnek… meglátjuk, mit hoz a jövő, de lehet, hogy a továbbiakban is váltogathatja az oldalakat. :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

A rövid és tényszerű hír: 2014-től a Pillana(r)t teljes jogú tagja lettem. Ez egyfajta esküvőfotós szövetségként működik itthon, és a legjobb itthoni fotósokat tömöríti (már persze azokat, akik szeretnének ide tartozni, és meg is ütötték a mércét).

Ennek köszönhetően felkerült a Pillanart oldalára a portfólióm: Pillanart | Mitcsenkov Attila porfólió

Elkészült továbbá egy hosszú interjú, mindenféle szakmai és személyes kérdésekkel és néhány számomra fontos képpel, valamint azok történetével: Pillanart | Mitcsenkov Attila interjú
Afféle bemutatkozásként is jó lehet, bár az nyilván kérdéses, hogy ki lesz kíváncsi rám ilyen hosszan… :)

***

Eddig a tényszerű hír. Néhány gondolatot azért fűznék hozzá, mert volt pár évem gondolkozni rajta… :)

Nagyon korán kerültem ugyanis a Pillanart-tagság kapujába, Szipli Tomi ajánlására tagjelölt lettem vagy 3-4 évvel ezelőtt. Fiatalabb voltam mindenki másnál, és messze kevesebb esküvő volt a hátam mögött, mint bárki másnak (alig húsz-harminc). Ennek megfelelően évről évre megakadtam a tagfelvétel küszöbén, amit eleinte elég rosszul viseltem. Évről évre összeválogatott portfóliók, esküvői sorozatok, reménykedés, szavazás-pontozás… és a végén csalódás: (rendszerint igen kevéssel) a bekerülési küszöb alatti eredmény (volt, hogy egyetlen szavazaton múlott).

Ezt egy darabig elég nehezen viseltem, mert persze szerettem volna bekerülni… aztán eljutottam oda, hogy már nem úgy érdekelt. Összeraktam idén is a portfóliót, de már nem volt önmagáért való cél bekerülni a Pillanart fotósai közé – inkább úgy néztem rá, mint valamiféle “mellékhatásra”: ha eljutok oda, hogy kellően jó és érett képanyagokat tudok fotózni, az majd magával hozza ezt is. És aztán, pont mire ezt elrendeztem magamban, megtört a jég: idén simán bekerültem. Ami egyébként így is meglepő, mert alighanem bőven a legkevesebb esküvő (még mindig száz alatt) az én hátam mögött van a csapat tagjai közül, de örülök neki, hogy olyan párokkal hozott össze az élet az elmúlt években, akik ezek szerint egész jó esküvői fotóst faragtak belőlem. :)

Pár szóban a háttérről: a tagjelöltté váláshoz mindenféle feltételeket kell teljesíteni, de utána a teljes jogú taggá váláshoz az előző évből három esküvői sorozatot kell benyújtani, 50-50 képpel. Ez nekem személy szerint mindig nehézséget okozott, mert itt a Képfényezőnél mindig párban dolgozunk, viszont a tagfelvételnél értelemszerűen csak a saját képeimet adhatom be. Viszont ha együtt fotózunk, akkor felosztjuk egymás között a feladatokat (ezért vagyunk ketten), így nincs mindenről képem… de mindegy, ezzel együtt kellett élni, úgyhogy idén is így válogattam.

A bejegyzés pedig úgy teljes, ha megmutatom, melyik három esküvő melyik 50-50 képe hozta meg ezt a számomra fontos szakmai elismerést, úgyhogy a tovább ezeket láthatjátok.

1. Nóri & Ádám

A teljes esküvői sorozat (a Képfényezőnél megszokott módon két fotós munkájának eredménye) a blogon megtalálható: Nóri & Ádám esküvő + Nóri & Ádám éjjeli lámpafényes fotói

2. Zsuzsi & Nico

Az ő teljes esküvői sorozatuk itt látható a blogon: Zsuzsi & Nico esküvő

3. Gréta & Peti

Az esküvői sorozatukat (ami azért Juli képeivel válik teljes egésszé) pedig itt láthatjátok: Gréta & Peti esküvő

Sőt, azóta néhány másik képünk is van Grétáékról, csinosan gömbölyödő pocakkal… :)

Még ha olyan “igazi”, papírra írt Képfényező bakancslistánk nincs is, valami hasonlót legalább a gondolataink között azért tartunk – én például évek óta szeretnék egyszer Pannonhalmán fotózni. Mióta először ott jártam, azóta tudom – nem egyszerűen csak az gyönyörű amit felépítettek ott, de ahova építették… szintén. Ahogy a Bakonyon keresztül autózva közeledtem, és kezdett feltűnni a távoli dombtetőn az apátság: azt hiszem, erre mondják, hogy “inspiráló”. Máshogy veszek kezembe a fényképezőgépet is… úgyhogy Csillának és Balázsnak hálás lehetek – nekik köszönhetem, hogy végre itt is fotózhattam. Következőnek Bélapátfalváról várok érdeklődőket. :)

És bár Eszter, szeptember elejére már igen szépre gömbölyödő pocakja miatt, ide már nem kísérhetett el, mégsem maradtam egyedül a fényképezőgép mögött… :) Ott volt ugyanis a vendégek között egyike azoknak az embereknek, akivel már régóta szerettem volna egyszer együtt fotózni: Zoli, aki pár éve Villányban, illetve Kisjakabfalván még a fényképezőgép másik felén állt. A blogon és a diavetítésben látható képek egy része az ő munkája. :)

Hálásak lehetünk az ÚRnak: “rezgett a léc” az időjárást illetően, de végül nagyon szép kora őszi délutánt és estét kaptunk éppen addig, amíg fotózni akartunk – és csak akkor szakadt le az ég, amint a “tető alá került” a buli. Így aztán csak rajtunk múlott, hogy milyen képeket tudunk mutatni… reméljük, nem okozunk vele csalódást. Fogadjátok szeretettel a diavetítést. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Valószínűleg a személyes érintettségnek is köszönhető, hogy egyre inkább kedvet kapok a kismamafotózásokhoz… de akárhogy is, szeretem. Van benne valami, ami hasonlít az esküvőkhöz: itt is két egymást szerető emberrel találkozom, akik várakozva néznek valamire, ami előttük áll, amiről ők maguk sem tudják pontosan, hogy milyen lesz – de szeretnék együtt megtapasztalni. :)

Brigivel és Péterrel is így hozott össze az élet egy gyönyörű, kora őszi délutánon, a Balaton partján – ekkor készültek az alábbi képek. Örülök nekik, úgyhogy megmutatom. :)