Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Néhány héttel ezelőtt lehetőségünk nyílt egy esküvőt fényképezni Tirol festői hegyvidékén, és egészen kivételes helyzetben éreztük magunkat (egy magyar fotós azért nincs igazán hozzászokva az Alpok hegycsúcsaihoz). De néhány héttel később Anna és Yannick ismét felnyitotta a szemünket: Magyarország szépsége, és főleg változatossága legalább ilyen lenyűgöző. Fényképeztünk egy burjánzó ártéri erdőben, a Duna nyugalmat árasztó homokos partján, majd egy esküvői szertartáson a visegrádi hegyoldalban, háttérben a Dunakanyar sorjázó domb- és hegyvonulataival; és megcsodáltuk a fellegvár fölötti felhők mögé lenyugvó Napot. Mindezt egyetlen nap alatt, mert mindez nem egy több napos kirándulás programja volt. :)

Ha ehhez hozzávesszük a sok kedves embert, barátokat és családtagokat, akkor talán nem igényel hosszú magyarázot, miért volt jó dolgunk Anna & Yannick esküvőjén. Átéltünk néhány megható pillanatot, pl. azok a kissé gyűrött papírlapok a kezükben néhány igazán szívet melengető, egymásnak szóló mondat apró jelei; és néhány igazán tréfás jelenetet: a rizsszórás például láthatóan nem előre egyeztetett programpont volt, ez elég világosan Anna arcára van írva; a baráti társaság mindenesetre jól érezte magát. :)

Megpróbáltuk a legemlékezetebb pillanatokat egy diavetítésbe sűríteni, és a bejegyzés végére összeválogattuk a kedvenc képeinket – dőljetek hátra, és élvezzétek! :)

Egy gyerekkori barátunk esküvője mindig különleges, és most egy ilyen esküvőről szeretnék néhány képet, és egy diavetítést mutatni. Liliről és Petiről láthattatok már egy csokorra való gyönyörű esküvői képet a szlovén hegyekből és szurdokokból, most következik mindaz, amit nehezebb lett volna a hegyek közé felvinni. Családtagok, barátok, a templom és gyülekezet – mindaz, amitől egy ronda nagy gépmadár egy időre távol repített titeket; de itthon várja, hogy elteljen ez az idő.

Fogadjátok szeretettel a diavetítést ott a messze földön! :)

Előfordul néha, hogy egy esküvő után megjegyzünk valakit, akivel szívesen találkoznánk még – mondjuk menyasszonyként/vőlegényként egy következő esküvőn… ez persze akkor ér igazán valamit, ha viszonzásra talál. :) Vera esetében így történt, egy azóta nagy kedvenccé vált esküvőn, Villányban (pontosabban Kisjakabfalván) találkoztunk, és úgy tűnik, hogy kölcsönösen megjegyeztük egymást. Nem volt triviális, hogy végül tényleg ott is lehetünk Vera és Dani esküvőjén, de végül minden részlet a helyére került, megoldódott, elrendeződött. :) 

Kezdjük a fotós apró örömeivel: azt hiszem, régen volt már ennyire elegáns menyasszonyunk, a hasonló fejdíszeknek pedig rég óta nagy rajongója vagyok… úgyhogy már rögtön a nap kezdetén volt okunk úgy érezni, nem véletlenül szerettünk volna itt lenni. Persze egy esküvő messze nem csak fejdíszekből és kifogástalan öltönyökből áll, van ami kevésbé látható, inkább csak érezhető. Ezt nehezebb is egyetlen képpel illusztrálni, de bízunk benne, hogy a lentebb látható diavetítés már megmutatja: volt okunk az örömre e láthatatlan dolgok terén is. :)

A fényképezőgép érdekes dolgokat okoz egyébként: ha fotózni megyünk egy esküvőre, hirtelen rengeteg részlet és apróság feltűnik, és elkezdünk figyelni rá. Érthető persze: egy esküvő nem egy házasság maga, csupán a kezdete, ezért tűnnek fontosnak azok a részletek, amik talán a jövőről is elárulnak valamit… és most több ilyen, bizakodásra okot adó aprósággal találkoztunk. Leginkább az, hogy szokatlanul odafigyeltek egymásra… és nem csak a “nagy események” pillanatában, hanem a többi, “átlagos” helyzetben is. Úgy tűnt, így szokták – márpedig ez jó szokás, Isten tartsa meg. :)

Végül legalább egy mondat erejéig emlékezzünk meg a Jásdi Pincéről. Önmagában elegendő ok lehetne, hogy az elmúlt néhány évben én még csak jó és még jobb (sőt: szép) boraikkal találkoztam. Emellett most egy utolsó pillanatban történő bejelentkezéssel is kedvesen fogadtak minket, amiért ezúton is köszönet. És végül a lényeg: itt találtuk meg igazán azt, amiért annyira, de annyira szeretek a Balaton-felvidéken fotózni. A teraszt a szőlővel borított domboldalon, a balatoni kilátást, a csendet, békét és nyugalmat, templomtornyot a háttérben és üdítő rozét az asztalon… :)

Ha pedig az esküvőt követő fotózás után egy pohár bor mellett egy igazán jó beszélgetésben találom magam az esküvő előtt még jószerével ismeretlen pár társaságában, az mindenképp azt jelenti, hogy megtaláltuk a hangot – reméljük, hogy ez a képeknek is jót tett, nem csak a fotós érezte magát jobban tőle. A diavetítés után ki-ki eldöntheti. :)

Idei utolsó jegyesfotózásunk kiemelkedően jó volt, mi legalábbis nagyon jól éreztük magunkat. :)

Egyrészt a “helyszín”: Budapestet amúgy is nagyon szeretem, ráadásul minden ide látogató külföldinek azt szoktam tanácsolni, hogy jól nézze meg magának a várost a Dunáról, egy hajóról. No, hát most a Dunán, egy hajón, a város közepén fotóztunk, ami ráadásul úgy cikázott a vízen, ahogy kértük. Ezúton is köszönet a Thetis kedves és segítőkész legénységének és leányságának… :)

Másrészt: sok fotós előre meg szokta mondani a párjainak, hogyan öltözzenek. Így nyilván mindig kedvünkre való ruhákat látnánk… viszont egy idő után elkezdhetjük a párjainkat a saját képünkre formálni, és persze a saját fantáziánk is korlátozna. Emiatt ha valaki megkérdezi, akkor adunk tippeket – viszont aki nem kérdez, arra általában rábízzuk, és mi is némi izgalommal várjuk, mi lesz. Ez történt most is, és milyen jó, hogy így történt… bár nem találkoztunk stylist-ok hadával, de úgy éreztük magunkat, mintha valami jól kitalált divatfotózáson járnánk. Úgyhogy ezúton is köszönet Dórinak és Ádámnak a kiváló összeállításért. :)

Így aztán a fotózást is élveztük nagyon, és az utómunkába is nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat – lentebb látható az eredmény. Először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc képünk. Holnap Dórival és Ádámmal zárjuk az idei esküvők során… kifejezetten jó napra számítunk. :)

Egy esküvő sokféleképp lehet jó, és éppen ez a szép ebben: mindenki a saját képére formálhatja. A sokféle, szerethető út egyikét láthatjátok a következő képeken: egy esküvőt, ami a „családias” és „természetes” kulcsszavak illusztrációja lehetne. Külön öröm nekünk, hogy a Balaton-felvidéken járhattunk ismét. :)

Reggel egy könnyed és jókedvű fotózással nyitottunk a Balaton partján a két tanúval (a vőlegény és a menyasszony testvérével), még mielőtt ránk köszöntött volna a szaharai viszonyokat idéző hőség. :) Utána visszatértünk a családi nyaralóba, itt gyűlt ugyanis össze mindenki… talán még sosem voltunk ilyen, „otthon” rendezett esküvőn, de az első tapasztalatok alapján nagyon jól működő megoldás ez. Kérdéseket egyedül az vethet fel, hogy mit fognak kezdeni a jövőre kisarjadó rengeteg rizzsel az udvaron… mert a rizsszórás intenzitása alapján a csopaki rizs jövőre tényező lehet a piacon. :)

Vélhetően az idei év egyik legkönnyedebb, vidámabb és barátságosabb diavetítése következik most Zsófi és Zoli esküvőjéről, és persze néhány kedvenc fényképünk a bejegyzés végén: