Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A helyzet az, hogy mire ezek a vidám kis képek idekerültek, Fülöp már rá is köszönt a nagyvilágra – úgyhogy amit itt láttok, szinte már történelem. :)

Igazán testhez álló helyen, a város egyik legmenőbb játszóterén, Festéktüsszentő Hapci Benő, Gombóc Artúr és Pom-pom társaságában találkoztam ugyanis kedves szüleivel, akikkel általában ilyen helyeken hoz össze az élet, legalábbis ha fényképezőgép is van a kezemben… korábban még a vidámparkban a körhintán ülve fotózásba is belekóstolhattam nekik köszönhetően. Most nem fotóztam mozgó hintáról, viszont kaptam az esküvőjük óta a szívünkhöz nőtt Cuppcake nagyon-nagyon finom sütinyalókáiból is, úgyhogy azt is elmondhatom: Orsit és Petit fotózni egyre jobb és komfortosabb lesz. Legközelebb talán Fülöp majd változtat ezen. :)

Nem tudom pontosan, hogy mire használják az “örömfotózás” kifejezést… de ha választhatok egy helyszínt, ahol már régóta szeretnék fotózni; egy műfajt, amit csak hobbiból szoktam fotózni és nagyon szeretek; és egy gyakorlott, profi modellt – akkor arra talán ráillik. :)

Merthogy régóta nagy rajongója vagyok annak klasszikus ipari építészetnek, aminek a Gázgyár az egyik igazán szép példája itt, Budapesten. A táncfotózás régi szerelem, ez azért csak itt a blogon nézelődve is feltűnő lehet. Carina-val dolgozni pedig jó, mert profi, és mert a táncos múltja és a kreativitása olyan képeket eredményez, mint ez a néhány fotó:

Új évet kezdünk, és egyben új örömhíreink vannak a Képfényező háza tájáról. Idén (méghozzá nemsokára) mindkét Eszterünk anyai örömök elé néz.

Zsombor már hallja a másodikat… Eszter meg alighanem érzi. Én pedig várom. :)

Így ez a bejegyzés egyrészt a kismama-fotózás portfóliót is bővíti, másrészt pedig egyfajta “híradás” is: 2016-ban ismét kicsit változik a csapat. Úgy látszik, lassan hagyománnyá válik, hogy én csak olyanokkal szoktam fotózni, akiknek valaha fotóztam is az esküvőjén – vagy esetleg vőlegény voltam. :) A 2016-os évben ugyanis azzal a Nikivel fogok együtt dolgozni, aki elérte, hogy a dermesztő Balatonban fürödjek fényképezőgéppel a nyakamban. :)
Isten hozott a Képfényező csapatban!

A tavalyi évet mellettem végigfotózó, és szép lassan tapasztalt esküvőfotóssá csiszolódó Eszterünkről pedig egész véletlenül van egy kisebb csokorra való viszonylag friss fényképem is. :)

Az első találkozások az egyszerű ismerkedésen túl azért is fontosak a számomra, mert az ilyenkor szerzett benyomások alapján alakul majd ki egyebek mellett a jegyesfotózás koncepciója is. És persze nagyon szeretem, ha az első találkozás után egyértelműen kiderül, hogy egy pár mit szeretne, miben mozogna otthonosan – az ilyen egyértelmű, saját karakterrel rendelkező párokról könnyű olyan képeket fotózni, amiben saját magukat láthatják viszont.

Ez Naomi és Tamás esetében olyannyira egyértelmű volt, ami már ritkaságszámba megy. A könyv-színház-kiállítás vonalon mozgó beszélgetésből nyilvánvaló volt, hogy ez olyan közös pont, ami tényleg összeköti őket. Tényleg érdekes kérdéssé vált, hogy vajon ha egyetlen könyvet kell kiválasszon a másik, amit magával hozhat, akkor mi lesz az… és tegyük hozzá, vagy sikerült kitalálniuk, vagy kiderül, hogy végül a másikat hozta, de majdnem azt, amit a párja tippelt/várt. Hálás vagyok érte, hogy előre gondolkoztak, és lényegében kitalálták az egész fotózást, úgyhogy én már csak a gombot nyomogattam… azt azért igyekeztem jókor, és a megfelelő irányból tenni. :)

Emellett jó volt látni a sok nagy becsben (könyv alakú nagy becsben) tartott közös emléket, ami elővehető, átlapozható és újraélhető – olyan apró, ámde fontos jel ez, ami után én is jó szívvel várom majd az esküvőt, pedig én csak a fotós vagyok, akinek elvileg ilyesmivel nem kellene foglalkozni… mégis jobb így. De megmaradva a szemnek is jól látható dolgoknál: gyönyörű ősz volt idén Budapesten, és annak is örülök, hogy egy igazán színes párost fotózhattam igazán színes levelek között. :)

Mindezek után fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén – ezzel várjuk a jövő tavaszi találkozást. :)

Az idei év utolsó esküvője következik itt, a Képfényező blogon. Ilyenkor, ha rámtör a “szezonvégi” hangulat, elő szoktam venni mindenféle emlékeket és összesítéseket – így jöttem rá, hogy Dóri és Ádám esküvője Képfényező csapat életében éppen a századik esküvő volt, ami igazán szép jubileum. :)

Erre ugyan csak tegnap jöttem rá, de visszanézve azt kell mondjam, mindenképp igazán jó párost találtunk (vagy inkább: találtak ránk) a szezonzáróhoz, mindkét nekünk fontos “síkon”.

Egyrészt: vagányak, kedvesek és fotogének, ami a fotósnak mindig öröm. Ráadásul úgy alakult, hogy két, régóta dédelgetett tervemet is valóra válthattuk, két olyan helyen fotózhattunk, ahol régóta szerettem volna. A képek egy része az enyészettől nemrég megmentett óbudai Gázgyár százéves, szinte székesegyháznak is beillő épületében készült – ez az a fajta építészet, amiben Budapest valóságos aranybánya. És az igazi nagy “hab a tortán” a Gellért-fürdő volt: évekkel ezelőtt fotóztam ott egyszer egy kedves katalán balerinát, és azóta szerettem volna néhány esküvői képpel megpróbálkozni a kékes-zöldes zománcos csempék és a gőzfelhők között… és most végre sikerült, bár volt benne kihívás bőven. :)

Másrészt, hogy a szívünkhöz nőtt Kis Herceget idézzük: “ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan“. Veszélyes mondatnak tűnik ez egy fotós számára… de éppen ez a kihívás az, ami miatt még mindig szeretek esküvőket fotózni. A legfontosabbakat nem lehet lefényképezni, de mindenféle apró jeleit igen… egy-egy tekintetben, elgondolkodó arcon, ölelésben, mosolyban, nagy gonddal készült ajándékokban, vagy egy sokat látott Biblia átadása melletti hosszú kézszorításban. Egy biztos: lelkiekben gazdag volt Dóri és Ádám esküvője, és ezért hálásak vagyunk. Reméljük, hogy ez a “láthatatlan” is érződik a képeken.

No, és igazságtalanok lennénk, ha nem emlékeznénk meg a koszorúslányokról, akik igazi színfoltként (méghozzá milyen színesként :) )a nap minden részét feldobták. :)

És még egy személyes megjegyzés a végére: valahogy úgy alakult az életem, hogy időről időre összetalálkozom Pannonhalma szellemével… és mindig elgondolkozom, hogy lehet, hogy ilyen mély nyomokat hagy bennem már egy-egy találkozás is azokkal, akik ott nőttek fel. Van ott valami titok, ami érződik az embereken, a kiállásukon (az angol “presence” jobb szó lenne ide),  az összetartó baráti társaságokon, az egymást nagyon kevésből felismerő volt diákokon… de önmagában az Apátság is olyan helyszín, ami megérinti az embert. Tudom, mert jártam ott párszor, sőt pár éve fotózhattam ott is egy esküvőt. Ádámék esküvője volt a legutóbbi ilyen találkozás Pannonhalmával… és megint azon kaptam magam, hogy hazafelé a kocsiban azon töprengek, mi lehet a titok. :)

Node, lépjünk túl a szavakon, következzen az, amiért ott voltunk: a fényképek. Elsőként egy pár perces kis diavetítés, ami reményeink szerint megmutat minden fontosat. A vetítés alatt, a bejegyzés végén pedig találhattok egy csokorravalót a kedvenc fényképeinkből, hosszabban is nézegethető formában.

Dóri & Ádám esküvő from kepfenyezo on Vimeo.

A képek kattintásra egész nagyra is nőnek ám... :)