Panni & Jara
Megérkezett a tavasz, és rövidesen elhozza az idei szezon első esküvőjét is – már csak egyet kell aludnunk addig. :) Egy olyan pár esküvőjéről van szó, akikkel a tavalyi év egyik emlékezetesen jól sikerült esküvőjén találkoztunk már – mitöbb, azóta a tavalyi menyasszony a Képfényező csapat tagja lett. Még nem tudni, mit jelenthet ez Pannira és Jara-ra nézve, majd az idő eldönti… :)
A bejegyzésben látható képek első fele egy golfpályán készült (és ha jók az információink, egy másik golfpálya fontos szerepet játszott az esküvőig vezető úton is) – de ha továbbgörgettek, gyorsan meg fogjátok érteni, miért örülünk neki igazán, hogy Jara egy kedves, mosolygós srác. Akit inkább nem próbálunk felbosszantani… a néhány stúdiófotó ötlete igazából akkor merült fel, amikor fény derült a komoly, versenyszerű cselgáncsos múltra – ezzel együtt meglepődtünk, amikor megláttuk, ez egész pontosan mit jelent. Mindenesetre most már tudom, hogy a judo a mérlegelendő lehetőségek között lesz, ha a kisfiam picit nagyobb lesz. :)
A diavetítés maga inkább a kora tavaszi, szeles-didergős golfpályán készült képekre koncentrál, de a lentebb látható képek megvillantanak valamit a műtermi képekből is… úgyhogy dőljetek hátra, és élvezzétek (lehetőleg teljes képernyőn, HD felbontásban)! :)
Karina
Még mielőtt a blogon is beköszönt a tavasz, és ezzel a “szezon”, néhány olyan műtermi fotót megmutatok, ami még a télen készült, és amit hosszabb érlelés után is egészen vállalhatónak érzek… :) A stúdiófotózás továbbra is új terep, tanulás-gyakorlás-felfeldezés, amihez persze nagyon fontos résztvevő a modell, akit fotózhatok – és Karinával mindenképpen jó dolgom volt… talán nem is utoljára, majd meglátjuk. Mindenesetre néhány elegánsabbra hangolt portré következzen most, aminek első sorban azért örülök, mert elég tudatos előre tervezés eredményei:
Balett @ Stúdió
A stúdiófotózásban a számomra egyebek mellett az az érdekes, hogy egészen más gondolkodást, hozzáállást kíván, mint ami egyébként rám jellemző. Az elmúlt évek során ahhoz szoktam, hogy a szemem előtt zajló “élet” befolyásolása nélkül próbáljak pillanatokat “vadászni” – némi szerencsével és sok munkával ezek között a képek között lesznek majd olyanok, ahol a pillanat, a fény és a kompozíció is jól sikerült. A stúdiófotózás ezzel szemben egészen más: előre megtervezett képek, kitalált világítás, … semmi esetlegesség, ellenben nem is fogadjuk el azokat a tökéletlenségeket, amik egy életképnél még egyáltalán nem zavaróak.
Táncot is fotóztam már sokszor, balettosokkal is találkoztam már – de ez most más volt.
Egyrészt azért, amit fentebb írtam: nem egyszerűen valamit jót szerettem volna fotózni; a tökéletesre törekvés az más. Nehéz, nyomás alatt tart, kitartást követel. Másrészt: ehhez megtaláltam a tökéletes társaságot. Amikor a tangó-fotózás után Nóri azt mondta, hogy van néhány balettos ismerőse, akiket meg tud kérdezni, álmomban nem gondoltam, hogy ilyen magasan kvalifikált táncossal fog összehozni: szeretném bemutatni nektek a következő képeken Jessica Carulla León-t, az Operaház magántáncosnőjét. Márpedig ide nem jut el akárki.
Profikkal dolgozni mindig jó. Felemelő, inspiráló, magával ragad. És ez egy ilyen alkalom volt: Jessica (és a férje, Gergő) képes volt a végtelenségig újrapróbálni, továbbcsiszolni mindent addig, amíg tényleg tökéletesnek tűnt. Nem csak az én szememnek (fény, kompozíció, stb.), de az ő szemüknek is. Sokat tanultam belőle: végtelen sok, számomra már láthatatlan apróságtól lesz egy-egy mozdulat technikailag tökéletes, és persze kifinomultan szép, elegáns. Mint a fentebbi képen, amire egy kicsit büszke vagyok… ritkán érzek ilyet, de ez most szerintem még egy nappali falán is megállná a helyét. :)
5 generáció
A családi fotózásokban (is) az a szép, hogy nagyon sokfélék lehetnek… de a télen volt egy olyan élményem, ami mindenképp különleges. Mert azért egy családból öt generáció hölgyet együtt látni, az tényleg ritka; de mint a lentebbi képek mutatják, van azért rá példa. :)
Mert a picilány mamája, nagymamája, dédnagymamája és üknagymamája is itt van a képeken. Amelyek közül, ha lehet személyes kedvencet választanom, akkor a két legtávolabbi generáció párosát emelném ki – mert mérhetetlenül aranyosak azon a kanapén. Kicsit meghatottan, kicsit zavarban, de mindenképp nagyon-nagyon kedvesen. :)
Nóri & Botond (Tango Infusion)
Idén télen nem csak úgy általában próbálgattam, tanultam, gyakoroltam a műtermi fotózás különféle finomságait, de sikerült is néhány olyan, régóta dédelgetett álmot valóra váltani, mint például az itt következő képek.
Általában véve táncot fotózni szeretek, de ezen belül is kiemelkedik két terület: a balett eleganciája, és a tangó hangulata, atmoszférája. Most végre eszembe jutott, hogy van nekem két kiemelkedően jó táncos ismerősöm – álljon itt a nevük: Fülöp Nóra és Sinóros-Szabó Botond. Megkérdeztem őket, nagy örömömre igent mondtak, úgyhogy hosszú töprengésbe kezdtem: helyszín-keresés, képek tervezgetése, … lentebb látjátok, mi lett belőle.
Nagyon jó élmény volt együtt dolgozni. Az a gyanúm, nem utoljára fotóztam tangót… azaz: továbbra is keresek erre nyitott táncosokat. :)