Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Sokféle válasz létezik arra a kérdésre, hogy miért szeretek esküvőket, menyasszonyokat és vőlegényeket fotózni. Ha ráadásul ismerősökről van szó, hatványozottan igaz: boldognak látni embereket, akiket szeretsz, egyszerűen lélekemelően jó (avagy: “felbecsülhetetlen. Minden másra ott a…” :)

Két nagyon boldog embert látok itt, akiket ismeretek és nagyon szeretek jó néhány éve… és éppen ezért is nagyon jó őket ilyen boldognak látni. A kedvenc képeimen semmi “szakmai extra” nincs, azt hiszem… de ez a két arc, a mosoly, a csillogó szem valahogy most többet ér mindennél. Ennyire mosolygós képsorozatom azért nincs olyan sok, úgyhogy mindenféle zavaró képelemek, fényviszonyok és más egyebeket helyett figyeljetek az arcokra! :)
Igyekeztem persze én is legfelelő fényfoltokat és más hasonlókat találni, ha már megkértek, hogy hozzam magammal a fényképezőgépet – de nem ez most a lényeg. :)

Annyit azért be kell vallanom, ha Feri bácsi nem figyel oda, szívesen hazajöttem volna ezzel a csinos kis angol telivérrel… és hát, igazán jól állt e jóvágású úrvezető kezében is. Mégis, a képek alapján úgy tűnik, hogy az autók iránt állítólag némi érdkelődést mutató vőlegény figyelme mintha mégis egész másfelé kalandozott volna… Ági, ugye feltűnt?! :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket itt, a bejegyzés végén! :)

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)

Sziszi és Dani jegyesfotózása igazi jutalomjáték volt a nyár végéhez közeledve… amúgy is régóta tudom, hogy ha eljön az idő, szívesen fényképezném őket, de ez az amúgy is pozitív várakozásaimat is felülmúló élmény volt. Az év egyik legszebb, nyárvégi hétvégéjén ellátogattak hozzánk a Balaton-felvidékre, és megajándékoztak néhány olyan képpel, amit nagyon régóta szerettem volna már elkészíteni valakivel. Először is jöttek ők ketten, szépek voltak, szerelmesek, jól álltak egymásnak. Nagyon. És ehhez most vegyük hozzá a naplementét a nádasból nézve, vagy a Hegyestű masszív bazaltorgonáit, esetleg egy párás hajnalt az általunk annyira szeretett Balaton-felvidéki dimbes-dombos vidékkel… érthető már, miért éltem meg igazi ajándékként mindezt? :)

Már csak pár nap van az esküvőig, amit hasonló lelkesedéssel várunk, de hogy ne csak mi várjuk nagyon, megmutatnánk a diavetítést, Balatonnal, Hegyestűvel, naplementével és napkeltével, zöld szemekkel és vörös hajjal, szerelemmel és sok öleléssel:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám... és úgy sokkal jobb. :)

Be kell valljam, Noémi és Zsombor esküvőjének a legelején még csak egyetlen ok miatt örültem nagyon: régóta szerettem volna egy igazi vörös hajú menyasszonyt is látni (és fotózni)… mert az menő. :) Egyszerű indoknak tűnik, de ha ráadásként elmondom, hogy van némi családi indíttatás is ebben (édesanyám, és az első gyermekünk is a nagyonmenő vöröshajúak táborát erősíti), akkor talán még inkább érthető. :)

Végül azonban lett még jó néhány további, lelki és emberi szempontból alighanem mélyebb okom is örülni, hogy ott lehetettem. Az alábbi két kép (a számomra legalábbis) nagyon jól megmutatja, miért: mindkettejüket körülvevő testvérek, család, az a tapinthatóan barátságos közvetlen hangulat – az élet, a maga legtermészetesebb, és legszívmelengetőbb valójában.

Azután még valami, amiért hálás vagyok Zsombornak és Noéminek: bár viszonylag sokfelé szoktunk kirándulni ebben a gyönyörű országban, a Cserhát eddig kimaradt (vagy legalábbis igen régen láttuk). Pedig ahol ilyen dimbes-dombos vidékek és lankák várják az embert, oda érdemes menni. :)

És hogy a könnyen látható dolgokról ismét ember belső dolgaira váltsunk: azok a tekintetek a fogadalomtétel körül megkapóak voltak. Szülők, testvérek, barátok… sokak arcára elég volt egy pillantást vetni, hogy lássuk, mit is jelent egy házassági fogadalom valójában. No de, hogy ne csak a saját örömeimet soroljam, mondok egy jó hírt nektek is: végre elkészült mind az összes fénykép, és így össze tudtuk állítani a diavetítést is (amit itt mindjárt megis nézhettek); és össze tudtam válogatni a kedvenc képeimet is (lentebb, a bejegyzés végén) – fogadjátok szeretettel!

A képek kattintásra megnőnek ám! :)

Galéria

Klári és Zoli volt az első olyan pár, aki ránk bízta az esküvőjét 2016-ban. Könnyen hagytunk magunkat, az első egy-két levélváltás és egy rövid beszélgetés után kiderült, hogy nagyon kedves emberekre, és emellett igazán szép helyre is számíthatunk. Reméljük, hogy ők sem bánták meg azóta az elhatározásukat – mi utólag is örülünk nekik. :)

Nem csak azért, mert Szilvásvárad környékét gyerekkorom óta nagyon szeretem… de biztosan számít ez is. Az a figyelem, kedvesség és nyitottság, amivel fogadtak minket (mind ők, mind a család), szebbé is tette a napot, és biztosan sokat segített abban, hogy talán ne csak a távolról szemlélődő kívülálló nézőpontjából lássuk a kicsit párás tekinteteket, széles mosolyokat, legördülő könnycseppeket, vagy a meglepetés-vendég által kiváltott (nagymamát megtáncoltató!) lelkesedést. :)

Kedves Klári és Zoli: külön is hálás vagyok azért a türelemért, amivel a kissé hosszúra nyúlt munka végét, és a képeket vártátok – reméljük, hogy a végeredmény sok örömet fog még okozni a következő évek során. Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén (nehéz volt válogatni, ennél nem sikerült rövidebbre fogni a válogatást):

Ha már oly sokat járunk a Balaton-felvidékre fényképezni, nem szerettünk volna lemaradni a környék leggyorsabban növekvő népszerűségű növényéről… a levenduláról. Nem elégedtünk meg annyival, hogy körbeültettük a házat, fényképezni is szerettünk volna valahol, ahol már szép nagyra nőtt levendulamezők virágoznak. :)

Már csak azt a párost kellett megtalálnunk, akik hajlandóak a kedvünkért ideutazni érte – végül Klári és Zoli segített rajtunk, és gazdagodtak egy levendula-illatú délutánnal, meg persze néhány fotóval. Szerencsére találtunk a környéken olyan levendulást, amit igazán gyönyörű állapotban tartanak, és nem engedik holmi szeddmagad akciók keretében megszomorodni – úgyhogy a Dörgicsei Levendula Major teljes pompájában várt minket. :)