Magdi & Attila
Van egy kis város az országban, ahova most már évről évre visszajárunk… és egyre nagyobb örömmel megyünk vissza. Idén pedig végre Eszternek is megmutathattuk, miért. Például azért, mert van Kiskunhalason egy templom, ahol már-már kezdem otthon érezni magam. No, nem azért, mert lassan már fejből tudom, merre vannak az oszlopok, ablakok, lámpák vagy padok. Ettől sokkal fontosabb okunk van rá: valahogy élet van ott, újra és újra rájövünk. A közösségben, az énekben, az Igében és a hozzáfűzött gondolatokban. A „pápai strandlabda” példáját ott hallottam először, de azt hiszem, egy életre megjegyeztem… :)
No és persze örömmel fedeztünk fel kedves ismerősöket a násznép között, és jó, hogy újabb két ember került azok közé, akiket esetleg legközelebb már ismerősként köszönthetünk. A blog kitartó olvasói figyelmesen nézzék a diavetítés kockáit… kis fekete, kék és lazacszín (?) ruhákat is érdemes figyelni. :)
Jó volt nekünk Magdi és Attila esküvőjén. Kicsit úgy éreztük, hogy ezek az emberek a mi barátaink is lehetnének: hasonló társaság, lélek és értékek. Így pedig nekünk is könnyebb ráérezni, hogy mi fontos igazán… reméljük, hogy ez a képeken látszani is fog… :)
Isten áldjon titeket, örülünk, hogy ott lehettünk – a diavetítést pedig fogadjátok szeretettel!
A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!
Külön köszönet a Képfényező csapat harmadik tagjának, Julinak a rengeteg segítségért!
Tags: Esküvő, Kiskunhalas, Sóstó csárda
This entry was posted on Saturday, October 26th, 2013 at 8:37 pm and is filed under Esküvő. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.
Comments are closed.