Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Néhány hete egy meglehetősen különös feladatot kaptam, ami jelentősen különbözött a “hagyományos” jegyesfotózás fogalmától, bár próbáltuk annak álcázni. Meghívott ugyanis Évi és Jonathan magukhoz Amszterdamba – és nem csupán azért voltam ott, hogy néhány szép ház, utcák és csatornák között készítsek néhány szép képet egy szerelmes párról. Inkább valamiféle “Évi & Jonathan egy napja” jellegű fotózás volt ez, bemutatva, hol és hogyan élnek ők… a mindennapokban.

Izgalmas, és egyben tanulságos feladat volt. Mindig is arra törekedtem, hogy kicsit a “színfalak mögé” lássak, és magát az embert, az érzéseit, a kapcsolatait próbáljam fotózni az élet látható dolgai mellett. Ez nyilván nem könnyű, és nem is megy rögtön, magától – de ez örök cél marad; valójában ezért találtuk ki a jegyesfotózásokat, és ezért ragaszkodunk a készülődéstől kezdődő esküvői fotózáshoz is.

De most Évi és Jonathan mindezt új szintre emelte. Emlékeket szerettek volna maguknak arról, hogyan és hol éltek ők Amszterdamban az első időkben – amikor nekiindultak a közös életüknek. Bármit is hozzon az élet a jövőben, ezek az emlékek megmaradnak. És ezt nagyon élveztem: sokkal több volt ez most, mint alkalmas és szép hátterek és helyszínek keresgélése egy városban. Ennél sokkal nagyobb jelentősége volt a helyeknek, kávézóknak, utcáknak és éttermeknek, amiket meglátogattunk – valamilyen személyes emlék vagy kötődés emelte ki ezeket a helyeket a többi közül.

Ezek a személyes történetek és emlékek persze rejtve maradnak a néző elől – sőt, mi több: még a fotós elől is; de egy saját, többlet-jelentést ad a képeknek Évi és Jonathan számára. Ez a számomra is érdekes felismerés volt: rá kellett jönnöm, miközben dolgoztam a képeken, hogy most valójában magam sem tudom és értem pontosan, mit adok Éviéknek. A számomra ugyanis ezek a helyszínek nem ugyanazt jelentik, mint nekik. És ez újra ráébresztett arra, hogy milyen érdekes dolog a fotográfia általunk űzött ága: rendszerint valami olyat adunk a párjainknak, amiről mi magunk sem tudjuk pontosan, hogy nekik mit jelent… de sokszor mást vagy többet, mint nekünk. Ezt igyekszem az egész idei szezonban fejben tartani.

A következő diavetítés így tehát első sorban Évinek és Jonathan-nak szól, de a második sorban helyet foglalhat bárki más is. :)

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Mindig vágytunk havas, téli képekre – és az eddigi évek során ez alig egyszer-kétszer jött össze. Most, Karolinának és Gergőnek köszönhetően igen korán kezdtük az évet, és a legutóbbi komolyabb havazás épp jókor jött… így gazdagabbak lettünk néhány havas-napsütéses képpel.

Talán még épp időben érkezik a közelgő esküvő előtt, fogadjátok szeretettel! :)

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintásra jóval nagyobbra is nőnek ám… :)

Szeretem a játékos embereket… úgyhogy amikor Betti és Balázs megérkezett a Római-partra, kezükben egy Scrabble dobozzal, már tudtam, hogy nem csak a nyár végi napsütéses este miatt lesz jó hangulatú fotózás. Eleinte persze talán mindhárman izgultunk kicsit. Betti és Balázs érthető módon a fényképezőgép jelenléte miatt; de nekem is volt rá okom: Balázs első néhány kérdéséből kiderült, hogy a fényképezőgép másik oldala iránt is érdeklődik, és rá kellett jönnöm, hogy aznap este engem is figyel valaki… de aztán megszoktuk mindannyian: szép lassan sikerült elérni, hogy mind inkább elfelejtkezzenek rólam, és így egy csapásra elmúlt az izgalom a fényképezőgép mindkét oldalán. Szombaton már innen kezdjük… :)

Fogadjátok szeretettel a diavetítést, és persze néhány kiemelt képet a bejegyzés végén!

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)

Csillával és Balázzsal egy “nyárzáró” jegyesfotózásnak köszönhetően látogattunk el a Duna-part hosszú platánsorához. A “sportos” és az “elegáns” kulcsszavak jegyében találkozott a bicikli, a lezser elegancia, valamint néhány igazán szép és stílusos ruhadarab – ez tulajdonképp elég is, hogy a fotósnak egy jó délutánt szerezzünk… és ezen csak segít, ha nem én vagyok egyedül lelkes. Márpedig ha még lényegében sötétedés után is előkerül egy addig nem látott nyári ruha, az arra utal, hogy nem csak nekem voltak fontosak ezek a képek. :)

Ráadásul közeleg egy másik, várva várt délután: Csilláék rövidesen elvisznek egy olyan helyre esküvőt fotózni, ahova 3-4 éve (mióta legutóbb ott jártam “civilben”) szeretnék eljutni… ha a lelkesedés, és a szép, finom és elegáns mozdulatok is megmaradnak, akkor szombaton is jó dolgom lesz. Már csak barátságos kora őszi időért és egy szép naplementéért imádkozunk – szombaton pedig találkozunk Pannonhalmán!  :)

Addig pedig fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést, és persze néhányat a kedvenc képeimből! :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)

Két kis bolondot fotóztunk jó egy hete.. két, nagyon kedves kis bolondot. :)

Hova máshova mehetnénk ilyenkor, mint a vidámparkba – vagy ahogy most hívják, Holnemvolt Parkba. Azt sejtettük, hogy hozzájuk illő környezet lesz (bár lehet, hogy egy idő után tetszőleges parkot megvidámítanának :) ) – azt viszont előzetesen nem gondoltam, hogy ilyen kalandos kihívás lesz a fotós számára. A pörgő körhintáról hanyatt dőlve fotózás után vagy 10 percig tartott, mire nagyjából magamhoz tértem… a hullámvasút valamelyik kanyarjában pedig hajszál híján elengedtem a fényképezőgépet. Azt mondjuk el kell ismerjük, hogy a végén, a forgó hordónál visszavágtunk: akkor mi szórakoztunk igen jól a szilárd talajon állva, miközben Orsi és Peti (sikertelenül) küzdött a talpon maradásért – sőt, Orsi szinte a vérét adta az átjutásért. De végül mindannyian túléltük, így képeink is vannak, menyasszony és fotós is maradt az esküvőre. :)

Ennek örömére fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést – mi ezzel készültünk az esküvőre. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek... :)