Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Idei utolsó jegyesfotózásunk kiemelkedően jó volt, mi legalábbis nagyon jól éreztük magunkat. :)

Egyrészt a “helyszín”: Budapestet amúgy is nagyon szeretem, ráadásul minden ide látogató külföldinek azt szoktam tanácsolni, hogy jól nézze meg magának a várost a Dunáról, egy hajóról. No, hát most a Dunán, egy hajón, a város közepén fotóztunk, ami ráadásul úgy cikázott a vízen, ahogy kértük. Ezúton is köszönet a Thetis kedves és segítőkész legénységének és leányságának… :)

Másrészt: sok fotós előre meg szokta mondani a párjainak, hogyan öltözzenek. Így nyilván mindig kedvünkre való ruhákat látnánk… viszont egy idő után elkezdhetjük a párjainkat a saját képünkre formálni, és persze a saját fantáziánk is korlátozna. Emiatt ha valaki megkérdezi, akkor adunk tippeket – viszont aki nem kérdez, arra általában rábízzuk, és mi is némi izgalommal várjuk, mi lesz. Ez történt most is, és milyen jó, hogy így történt… bár nem találkoztunk stylist-ok hadával, de úgy éreztük magunkat, mintha valami jól kitalált divatfotózáson járnánk. Úgyhogy ezúton is köszönet Dórinak és Ádámnak a kiváló összeállításért. :)

Így aztán a fotózást is élveztük nagyon, és az utómunkába is nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat – lentebb látható az eredmény. Először a diavetítés, majd lentebb néhány kedvenc képünk. Holnap Dórival és Ádámmal zárjuk az idei esküvők során… kifejezetten jó napra számítunk. :)

Valahányszor egy “nemzetközi” párt fotózunk, akik vagy külföldön élnek, vagy legalább az egyikük nem is itt született, mindig igyekszünk olyan helyszíneket keresni, amik Budapest vagy Magyarország egy jellemző és általunk kedvelt arcát mutatják – de nem a legturistásabb, mindenki által ismert helyeket. Ezúttal gyorsan megegyeztünk a lentebbi képeken látható helyszínben: épp csak felvetettük a javaslatot, Annáék már le is csaptak rá. :)

Budapest valósággal burjánzik az előző századforduló környékéről származó régi ipari épületekben – ilyen helyen jártunk most. Látványra, érzésre és hangulatra jobban hasonlít egy katedrálishoz, mint egy gyárhoz… mégis az utóbbi szerepben tündökölt évtizedekig. És ez talán meg is magyarázza rajongásunkat Budapest ipari építészeti öröksége iránt. :)

Így aztán volt egy csodás helyszínünk, egy szép napos nyári délutánunk, egy jókedvű, mosolygós párosunk, akik nyilvánvalóan és láthatóan szeretik egymást… a fotós mit kívánhat még? :)
A kedvenc képeink a bejegyzés végén találhatók, de elsőként hadd ajánljuk az alábbi diavetítést:

Két igazán kedves zergét fényképeztem múlt héten, a sziklákon ugrálva – és be kell valljam, Zsófinál stílusosabb sziklamászóval még nem találkoztam, úgyhogy Ernőnek ezúton is gratulálunk a választáshoz. :)

Az esküvőig már csak kettőt kell aludni (reménység szerint jó hosszan) – elalvás előttre ajánlunk nektek egy diavetítést. :)

Erősen javallott a jobb alsó sarokban lévő gomb megnyomásával elérhető
fullscreen, avagy teljes képernyős nézet!

Eddigi pályafutásunk egyik legkontrasztosabb fotózásán vagyunk túl… :) Mert az mégiscsak váratlan, hogy az ember átvágja magát a Csepel Művek maradványain, romos utcáin, a kátyúkat hangos döngéssel keresztező vasat szállító kamionok között szlalomozva – és egy szerényen megbújó kis kapun belépve egy mesevilágban találja magát. Velünk mégis pont ez történt, és ez Zsófi és Zoli érdeme, hiszen ők találtak rá… de jól tették, hogy rátaláltak, mert Szofi mégiscsak jobban illett ide. :)

A pasztelles-levendulás, vintage bútoros hangulat után aztán egyszer csak kint találtuk magunkat a kissé kopott téglafalak és ipari csarnokok valóságában – de az esti napsütés, és leginkább Zsófi mindenhová velünk tartó mosolya egészen barátságossá varázsolt mindent. :)

Az egyetlen vékonyka ajtóval elválasztott két világ képeit a bejegyzés végén, a diavetítést pedig itt lentebb megtekinthetitek:

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintás után nagyobbra is nőnek ám... :)

Becsapós bejegyzés következik: első ránézésre azt hihetné bárki, hogy a következő képek Veráról és Daniról szólnak, akik egyébként magukkal hozták Kiwit is, társaságnak. Eleinte legalább azt hittük, így lesz – a valóság azonban az, hogy Kiwi fotói következnek – aki magával hozott egy kedves párt statisztának… de mindenképpen szórakoztató társaság volt, főleg miután a labda is előkerült. :)

A lentebbi diavetítés (és néhány kiválogatott fénykép) révén erről ti is meggyőződhettek:

-> A szélesvásznú változatért kattintsatok ide!

A képek kattintás után nagyobbra is nőnek ám... :)