Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Ha már oly sokat járunk a Balaton-felvidékre fényképezni, nem szerettünk volna lemaradni a környék leggyorsabban növekvő népszerűségű növényéről… a levenduláról. Nem elégedtünk meg annyival, hogy körbeültettük a házat, fényképezni is szerettünk volna valahol, ahol már szép nagyra nőtt levendulamezők virágoznak. :)

Már csak azt a párost kellett megtalálnunk, akik hajlandóak a kedvünkért ideutazni érte – végül Klári és Zoli segített rajtunk, és gazdagodtak egy levendula-illatú délutánnal, meg persze néhány fotóval. Szerencsére találtunk a környéken olyan levendulást, amit igazán gyönyörű állapotban tartanak, és nem engedik holmi szeddmagad akciók keretében megszomorodni – úgyhogy a Dörgicsei Levendula Major teljes pompájában várt minket. :)

Mint az alighanem már sokszor kiderült, ha csak tehetnénk, legszívesebben mindenkit elvinnénk a Balaton-felvidékre fotózni – idén pedig jó dolgunk is van, mert sokan eljöttek ide a kedvünkért. Szeretjük, és egyre jobban ismerjük a környéket, így persze egyre könnyebb bárkit meggyőzni, hogy érdemes… :)

Most viszont némiképp szokatlan élményben volt részünk, Dóri és Peti ugyanis nem csak hogy eljöttek erre a szívünknek oly kedves vidékre, de ők mutattak nekünk egy, eddig a számunkra ismeretlen ékszerdobozt: a Folly Arborétumot jelző tábla mellett már többször elmentünk az utóbbi években, de most Dóriéknak köszönhetem, hogy végre meg is néztem közelebből. Kár volt ezzel eddig várni. :)

Emellett külön hálás vagyok az este érkező könnyű, nyári záporért – évek óta szeretnék egyszer néhány ilyen képet… most végre jó helyen voltunk, megjött a zápor, és Petiék sem ijedtek meg tőle. Nagyjából úgy éreztem magam, mint aki meglepetés-partira érkezik, és váratlan ajándékot kap – azt hiszem, úgy örültem neki, mint egy kisgyerek. :)

Hosszúra nyúlt fotózás volt, egy éjszakai szünettel… és az esti, esős szeánsz után másnap hajnalban befutott Niki is, úgyhogy miután Dóri az éppen nyíló pipacsokhoz öltözött, körbejártuk még néhány kedvenc dombunkat és völgyünket, meg persze a Balaton-part nádasait és stégeit is, nehogy valami fontos kimaradjon. Az az érzésem, hogy a kedvenc idei képeink közül jónéhányat ennek az estének és hajnalnak, no meg Dórinak és Petinek köszönhetünk – fogadjátok hálánk jeléül az alábbi diavetítést. :)

A képek kattintásra nagyra nőnek! :)

Egészen meglepődtem, hogy már hat év eltelt azóta az esküvő óta, ahol Noémi tanú és koszorúslány volt – nem tűnt olyan távolinak. Néha megmarad egy-egy arc az emlékeinkben – olyanok, akiknek az esküvőjén még szívesen fotóznánk egyszer… Noémire is ezért emlékszünk, és nagyon úgy tűnik, hogy mindössze két napon belül ez valóra is válik. :)

Az itt következő képek ugyanis Noémi és Zsombor jegyesfotózásán készültek, ez pedig azt jelenti, hogy fontos döntésre jutottak – és most nem a Képfényező meghívására gondolok, bár nekem nyilván az is fontos. :)

Ráadásul kaphatóak voltak arra, hogy eljöjjenek az ország szívemnek legkedvesebb részére, a Balaton-felvidékre, és el is nyerték méltó jutalmukat: csodaszép helyeken jártunk. És a késő tavaszi, kora nyári Balaton-felvidék igazán jól állt nekik… fogadjátok hát szeretettel a diavetítést és néhány kedvenc fotómat – az esküvőig még épp lesz idő egyszer-kétszer megnézni. :)

Megérkezett a tavasz, és rövidesen elhozza az idei szezon első esküvőjét is – már csak egyet kell aludnunk addig. :) Egy olyan pár esküvőjéről van szó, akikkel a tavalyi év egyik emlékezetesen jól sikerült esküvőjén találkoztunk már – mitöbb, azóta a tavalyi menyasszony a Képfényező csapat tagja lett. Még nem tudni, mit jelenthet ez Pannira és Jara-ra nézve, majd az idő eldönti… :)

A bejegyzésben látható képek első fele egy golfpályán készült (és ha jók az információink, egy másik golfpálya fontos szerepet játszott az esküvőig vezető úton is) – de ha továbbgörgettek, gyorsan meg fogjátok érteni, miért örülünk neki igazán, hogy Jara egy kedves, mosolygós srác. Akit inkább nem próbálunk felbosszantani… a néhány stúdiófotó ötlete igazából akkor merült fel, amikor fény derült a komoly, versenyszerű cselgáncsos múltra – ezzel együtt meglepődtünk, amikor megláttuk, ez egész pontosan mit jelent. Mindenesetre most már tudom, hogy a judo a mérlegelendő lehetőségek között lesz, ha a kisfiam picit nagyobb lesz. :)

A diavetítés maga inkább a kora tavaszi, szeles-didergős golfpályán készült képekre koncentrál, de a lentebb látható képek megvillantanak valamit a műtermi képekből is… úgyhogy dőljetek hátra, és élvezzétek (lehetőleg teljes képernyőn, HD felbontásban)! :)

Az első találkozások az egyszerű ismerkedésen túl azért is fontosak a számomra, mert az ilyenkor szerzett benyomások alapján alakul majd ki egyebek mellett a jegyesfotózás koncepciója is. És persze nagyon szeretem, ha az első találkozás után egyértelműen kiderül, hogy egy pár mit szeretne, miben mozogna otthonosan – az ilyen egyértelmű, saját karakterrel rendelkező párokról könnyű olyan képeket fotózni, amiben saját magukat láthatják viszont.

Ez Naomi és Tamás esetében olyannyira egyértelmű volt, ami már ritkaságszámba megy. A könyv-színház-kiállítás vonalon mozgó beszélgetésből nyilvánvaló volt, hogy ez olyan közös pont, ami tényleg összeköti őket. Tényleg érdekes kérdéssé vált, hogy vajon ha egyetlen könyvet kell kiválasszon a másik, amit magával hozhat, akkor mi lesz az… és tegyük hozzá, vagy sikerült kitalálniuk, vagy kiderül, hogy végül a másikat hozta, de majdnem azt, amit a párja tippelt/várt. Hálás vagyok érte, hogy előre gondolkoztak, és lényegében kitalálták az egész fotózást, úgyhogy én már csak a gombot nyomogattam… azt azért igyekeztem jókor, és a megfelelő irányból tenni. :)

Emellett jó volt látni a sok nagy becsben (könyv alakú nagy becsben) tartott közös emléket, ami elővehető, átlapozható és újraélhető – olyan apró, ámde fontos jel ez, ami után én is jó szívvel várom majd az esküvőt, pedig én csak a fotós vagyok, akinek elvileg ilyesmivel nem kellene foglalkozni… mégis jobb így. De megmaradva a szemnek is jól látható dolgoknál: gyönyörű ősz volt idén Budapesten, és annak is örülök, hogy egy igazán színes párost fotózhattam igazán színes levelek között. :)

Mindezek után fogadjátok szeretettel a diavetítést, és néhány kedvenc képünket a bejegyzés végén – ezzel várjuk a jövő tavaszi találkozást. :)