Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Mielőtt végleg berobban a tavasz, egy téli sorozattal búcsúztatjuk a telet és nyitjuk az idei szezont.

Verőfényes napsütés közepette indultunk reggel a nyugati országrész felé, síléccel, korcsolyával, termoszokkal, remélve, hogy még nem mindenhol tűnt el az előző hetekben esett nagy hó. És hála Istennek a Balatonfelvidéken havat, kőházat és fenyőligetet is találtunk.

Ne tévesszenek meg senkit a képek, mert bár tényleg hétágra sütött a nap és Gréta bevállalta a vékony csipkés ruhát, mi sínadrágban, rendesen beöltözve fotóztunk. Mindannyiunkra ráfért a nap végén egy kis kandallónál melegedés és forró babgulyás.

Gréta és Péter, köszönjük, hogy felvetettétek és ragaszkodtatok is a havas, téli fotókhoz, egy élmény volt! A lánykérés, majd ez után az előzetes fotózás után áprilisban folytatódik a történet az esküvővel!

Vannak angol kifejezések majd minden területen, amiket nehéz igazán jól magyarra fordítani. Ilyen az “engagement session” kifejezés is, a maga eredetileg többrétegű jelentésével. De most végre, pályafutásunk során először igazán, szó szerint is fordíthatnánk: eljegyzési fotózáson jártam. :)

Ha szerteágazóan mesélő regényíró lennék, akkor egy nyári, visegrádi estével kellene kezdeni a mesét… de most inkább nem merülök el a részletekben. :) A fotózásra elkísért minket a sofőri feladatokat is vállaló barát és barátnő. És miközben mi Cristinát és Gábort fotóztuk kint és bent, fent és lent, a színeket láthatóan bátran és jól válogató Gréta és Péter általában csendesen beszélgetett a háttérben –  de a szemünk sarkából azért őket is figyelemmel kísértük. Azután a fotózás legvégén, a lemenő nap utolsó sugarait kihasználva, két képre maradt még időnk… :)

Azután eltelt egy kis idő, és egyszer csak kaptam egy telefonhívást. Péter volt az. Meglepetés, vacsora, épületfestős vetítés, lánykérés. Mennék-e? Perszehogypersze, naná. :) A kihívás szép volt: fényképezzünk este, a vetítés miatt lekapcsolt világítás mellett, távolról, hogy ne vegyen észre Gréta, hiszen akkor tuti lebukás rögtön… de mindez nem számít. A lényeg úgyis látszik: meglepetés, kissé fátyolos tekintet, még fátyolosabb hang – igen.

Majd pár perc múlva a zavarba ejtő kérdés a sötétből előbújó fotóshoz – “És te ezt már rég tudtad?!”… :) Mit mondhatnék erre… igen, de azért azon a nyári visegrádi estén még nem. De ha tudtam volna, még jobban örültem volna annak a két képnek. :)

Várjuk a következő találkozást, és persze addig is legyen itt ez a néhány szép, esti városkép egy lányról, aki 10 perce menyasszony lett, és egy srácról, aki némi tervezgetés után vőlegénnyé lépett elő. :) 

Az esküvői fotós némiképp hasonlít a medvére vagy mondjuk a sünre: mi is egyfajta téli álmot alszunk télen, Karácsonytól tavaszig. :) Ilyenkor van lehetőség például megálmodni sok érdekes tervet az előttünk álló szezonra. Így tettünk mi is tavaly, és összegyűjtöttük megvalósításra váró terveinket. Sok ezek közül azóta valóság lett, de az egyik legkedvesebb csak nem akart összejönni… egészen az utolsó pillanatig. De aztán Andi és Balázs jóvoltából a “szezonzáró jegyesfotózáson” végre eljutottunk a közös főzésig is. :)

Nagyon szeretjük a hétköznapi, természetes helyzeteket – ezek a pillanatok azok, amikor a párjaink annak ellenére önmaguk tudnak lenni, hogy ketten keringünk körülöttük fényképezőgépekkel és objektívekkel felfegyverkezve. A konyha és a főzés pedig ilyen szempontból tökéletes választás: gondoljunk csak arra, hogy minden összejövetelen azon kapjuk magunkat egy idő után, hogy mindenki a konyhában van. :)

Egy szó mint száz: örülünk, hogy Andiék kedvet kaptak  mindehhez, színesek és amikor épp nem koncentráltak nagyon, mosolygósak voltak. Ugyanolyan jól éreztük magunkat velük, mint ebben a számomra Kiskunhalashoz kötődő baráti körben bárkivel – úgyhogy már várjuk az esküvőt… ahol egy másik, téli álmunk alatt megszületett tervet igyekszünk majd átültetni a gyakorlatba. :)

Van, aki az esküvője közeledtével a “fellegekben jár” – de az már egészen szokatlan, hogy mindezt a földön álló repülőgépek egész seregével tegyük meg. :) Annával és Péterrel mindenesetre erre vállalkoztunk, és nem bántuk meg: ezek a régi MALÉV-es vasmadarak egészen jópofa hangulatot adtak.

Nem kell persze megijedni senkinek, volt nálunk színes film memóriakártya is, a bejegyzés alján látható diavetítésben visszatérnek a színek, elsősorban Anna jóvoltából: komolyan vette a “szeretjük a színeket” megjegyzésünket, és ennek örültünk. :) De itt a blogon maradtunk a monokrómnál: ez a sok régi vasmadár valahogy mindenféle fekete-fehér mozifilm emlékét idézte fel…

Ha jól számolunk, már csak kettőt kell aludni az esküvőig, avagy: még két napja van mindenkinek megtalálni a szombati fehér-lila-fekete összeállítást. ;) Addig pedig fogadjátok szeretettel a diavetítést:

Csupa izgalmas fotózásunk van idén. Nemrég sárkányeregetésből tanultunk valami egészen újat, most pedig a legalapvetőbb zsonglőrmutatványról: ha egyszer végre valahára tényleg megtanulok 3(-4-5-…) labdát dobálni és a levegőben tartani, azt nagyrészt Daninak köszönhetem majd. Node, ne rohanjunk ennyire előre… :)

Úgy kezdődött, hogy volt egy szép őszi délutánunk – menjünk hát valahova a szabadba, és élvezzük a jó időt! Így merült fel a Libegő mint javaslat: régen, utoljára talán gyerekkorunkban jártunk arra, és mindig szerettük. Fel is libegtünk annak rendje és módja szerint a János-hegyre, sétáltunk egyet odafent, majd lelibegtünk.

Amivel viszont minket is megleptek Daniék: amikor összetalálkoztunk, előkerült a hátizsákból egy csomó színes labda. “Zsonglőrlabda”, úgy hívták őket. Pont arra való, amire a név alapján mindenki gondol. Ekkor még nem tudtuk, csak sejtettük: aki ilyesmivel érkezik egy délutáni fotózásra, az nagyon komor lélek már nem lehet. :)

Előzetesen mindössze két dolgot kértünk Anitáéktól: legyenek színesek, és ne felejtsék otthon a mosolyukat. Így is történt: ilyen mosolygós, jókedvű párokkal szeretnénk mindig találkozni. Mondjuk veletek legközelebb most szombaton.! :) És ha az esküvőn talán nagyon színesek nem is lesztek (ki tudja…), de ez a könnyed, vidám hangulat megmarad, nagy baj már nem lehet. :)

Természetesen készültünk egy diavetítéssel is: libegős, zsonglőrlabdás, mosolygós, napfényes, … kattintásra indulós: