Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Nem is emlékszem pontosan, hogy kerültünk a szentendrei városi könyvtárba… úgy rémlik, hogy Dia vetette fel az ötletet. Talán azért, mert járt oda évekig elég sokat. Először nem értettem, miért lesz ez igazán jó – de aztán beléptünk, és rájöttem. Láttam már képeket és helyszíneket, amiket a “retró” címkével illettek, de ezek mind bátortalan próbálkozások voltak csupán… :) Beléptünk az ajtón, és bár nem az orrom az első számú érzékszervem, már az illat megalapozta a hangulatot: azt a régi könyvszagot szerintem mindenki ismeri. No, és aztán körbenéztünk. Színes könyvgerincek és hosszú könyvespolcok mindenfelé, igazi katalógus-szekrény a sarokban, a gyerekkorunkból itt maradt polcok, parketta és a szőnyeg… mintha a Gazdálkodj okosan! c. örökzöld társasjáték “Az olvasás szórakoztató és hasznos időtöltés. Vegyél könyvutalványt!” feliratú mezőjére léptünk, és ott maradtunk volna. :)

El kell ismerjem, hogy bölcsésznek lenni menő. Most jöttem rá igazán, csak el kellett kísérni a könyvmolyokat a természetes élőhelyükre. :)

Persze ha már Szentendrén jártunk, egy idő után kimerészkedtünk a könyvtárból is, mert ugye hol érezné még igazán otthon magát egy bölcsész, ha nem egy kávézó teraszán a napfényben üldögélve. Nehéz megfogalmazni, hogy mi az igazi titok, de egyből érezni, ha valaki a legapróbb mozdulatokig élvezi azt, amit tesz, vagy ahol éppen van – és ez most ilyen volt. Ha egyszer “kávészünet” címmel rövidfilmet kellene forgatnom, Zolit keresném meg elsőként. :)

A szentendrei tapasztalatok után mindenféle erős várakozással készülünk a közelgő esküvőre. Hogy csak egyet, de a fotós számára fontosat mondjunk: lehet, hogy nem is tudják magukról, de két igazán jó, karakteres és fotogén arc vár ránk szombaton, úgyhogy már fényesítjük is a portréobjektívet… Hogy végre mindenki lássa, mire készülünk, ajánljuk figyelmetekbe a jegyesfotózás képeiből készült diavetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képeket is érdemes lehet végigkattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Egy újabb igen jó hangulatú fotózáson vagyunk túl, ezúttal Magdinak és Attilának köszönhetően Fóton jártunk, lovak, vizslák és napfényes mezők között. Megtanultuk, hogy a lovon is van rükverc, és hogy hasonlít a régi szovjet színestévére: ezt is, azt is oldalba kell rúgni, ha nem működik… bár picit másként. :)

A holnapi esküvő előtt remélhetőleg még épp időben érkezik a diavetítés, fogadjátok szeretettel!

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képeket is érdemes lehet végigkattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Ismét egy olyan párral találkoztunk, akik a rájuk leginkább jellemző közös pontok között első helyre írták a sok utazást (megérkezést, elbúcsúzást) – de úgy tűnik, eljött az idő, hogy ne kelljen folyton elbúcsúzni egymástól… mostantól inkább együtt utaznak. :)

Így persze a repülőtér már-már adta magát, de előkerült még néhány szokatlan részlet, péládul NATO-szakkönyvek és egy neurológia jegyzet a tollasütők és a biciklik mellől… úgyhogy most egy rövid “Sára és Gergő dióhéjban” diavetítés következik (szóvicc-fanatikusoknak “diahéjban” :P ). Talán még lesz időtök megnézni az esküvő előtti utolsó simítások közben. :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képeket is érdemes lehet végigkattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Egy “majdnem zártkörű” bejegyzés következik most: elnézést kérünk mindenkitől, aki nem ismeri Annát és Balut, mert ami most következik, az jó eséllyel nem lesz teljesen érthető. Pedig kivételesen minden részletnek jelentősége van, a zene szövegétől a cetlikre és naptárba írt szavakig, a telefontól a mellényig…

Ritka, hogy szinte teljesen “insider” poénokkal és személyes utalásokkal terhelt diavetítést mutatunk… de az is ritka, hogy az egyik gyerekkori barátom feleségül veszi a másik gyerekkori barátom húgát – úgyhogy ez most talán elnézhető nekünk. :)

Anna és Balu: ti pedig fogadjátok szeretettel – a történetet dióhéjban – “Így láttuk mi”, vagy valami hasonló jeligére. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy megérhettük ezt a napot is. Egy másik régi cimborám mondatát kölcsönözve: “Én mióta megismertem tudom, hogy ebben egyszer részt szeretnék venni..:)” .

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

A képeket is érdemes lehet végigkattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek... :)

Helgával és Danival jó dolgunk volt, mert mire gondolkozni kezdtünk volna, hova menjünk és milyen helyet keressünk, ők már tudták: napraforgót keresünk.  Utána azon kezdtük törni a fejünket, hogy mi az az apróság, amivel egy napraforgós sorozatot fel lehet dobni – de a tutit végül Helga találta meg: így érkezett a szivárványszín napernyő.

Egészen mesekönyv-szerű élmény volt: Helga mint valami mosolygós Mary Poppins termett ott a szinte égig érő napraforgók között. “Felhőtlen” délutánt töltöttünk együtt, és nemsokára egy hasonlóan szép nap elé nézünk: már csak kettőt kell aludni, és itt az esküvő… :) Addig ezzel a pár képpel és a diavetítéssel igyekszünk még néhány vidám pillanatot szerezni, fogadjátok szeretettel:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!