Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Idéznék egy vasárnap késő esti levélből:

(…) e hét kedden szeretnék egy kis meglepetést okozni.. na jó, nem olyan kicsit… lesz benne gyűrű is :)

Szó szót követett, így végül tegnap estére felcsaptam lesifotósnak – igaz, az (immár) vőlegény tudtával és kérésére (aki, mint lentebb látható, a háta mögött elégedetten nyugtázta is a rejtőzködő üzemmódot). Így aztán bár hallani nem hallottam, de a Duna-partról egy teleobjektíven keresztül láttam: igent mondott. :)

Minden további hosszú mesélés helyett pedig következzen néhány képben mindez:

A képek kattintásra kicsit nagyobbra is nőnek!

Hálát adtunk az Úrnak ismét, mert ajándékba kaptunk egy szép délutánt. :)

Nóri és Zsolti volt a leggyorsabb az idei párjaink közül: több, mint egy éve jelentkeztek nálunk. Így amikor először leültünk beszélgetni, a közelgő esküvő részletei helyett főleg még fontosabb dolgokról beszélgettünk: megpróbáltuk minél inkább megismerni egymást. És némi beszélgetés után kiderült egy s más érdekes. Például a néptáncos múlt…

Érlelődött még kicsit a gondolat, és lett belőle végül az, amit itt láttok. Egy képsorozat, amiből alig tudtuk kiválogatni a kedvenceinket… túl sok kedvencünk lett. :) Mindig öröm, ha sikerül egy párt rábeszélni, hogy valami különlegesebbet fotózzunk – olyat, amit nem lehet bármikor, bárkivel. Persze ilyenkor különösen is fontos, hogy ne valami kitalált-erőltetett koncepciót vegyünk elő, hanem olyan közegre találjunk, ami illik hozzájuk. És ha végül egy olyan ötlethez érkezünk meg, ami a mi “bakancslistánkon” is szerepel… no, akkor örülünk úgy, mint most éppen. :)

Újra rájöttünk egyebek mellett, hogy bár a fél világ hajlamos valami múzeumos hangulattal társítani, a tánc ebben a formájában is végtelenül jó, életteli és hétköznapi tud lenni. Valamint hogy a hajba font szalag márpedig menő, és kifejezetten jól mutat – főleg mozgás közben.

Egy szó, mint száz: örülünk nektek. Már csak kettőt kell aludni, és újra találkozunk… :) Addig is, fogadjátok szeretettel az alábbi diavetítést:

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Amikor elkezdtünk a koncepción és a helyszínen gondolkozni, az első szó, amit felírtunk magunk elé: “olajszag”. Kicsit pontosabban: Balázs annyit mondott, hogy lényegében mindent szeret, aminek olajszaga van (született gépész :) ). Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy az olajszagot a jegyesfotózáshoz kell kötnünk, az esküvőn (leginkább a fehér ruha miatt) kicsit veszélyes választás volna… :)

Az olajszagtól aztán hamar eljutottunk a vasúthoz – leginkább persze a jó öreg gőzmozdonyokhoz, szénporos, zsíros dugattyúkkal. És innen már adta magát a lentebb látható időutazás gondolata is. Balázsék ugyan majdnem elszerénykedték (mondván, hogy nincs idő felkészülni) – aztán gyorsan összekapták, amit találtak, és eljöttek. Így. Mint aki épp most ugrott ki az időgépből, vagy valami ’60-as évekbeli filmből. Mindenkinek ajánlom, hogy kicsit tanulmányozza a részleteket. :)

Még belegondolni is rossz, hogy erről az “időutazásról” hajszál híján lemaradtunk… de most már mindannyian örülünk neki, hogy mindenféle kihívás ellenére összejött. Egy jó játék volt az egész, amire hamar ráéreztünk, Dóriék vették a lapot – és ahogy a magukkal hozott csodabőrönd tartalmát elnéztem, elemükben érezhették magukat. Igazából megleptek – aznap este a világ legszerencsésebb fotósának érezhettem magam. :)

Összeválogattam néhányat  nagyapám képeiből  a kedvenc fotóimból (régi vasutas kötődésű család a miénk is, úgyhogy volt mi eszembe jusson). Fogadjátok szeretettel, és utána nézzétek meg a diavetítést – amiből kiderül, hogy minden szerénykedés ellenére Dóri és Balázs kifejezetten otthon is érezte magát a maguknak választott szerepben. :)
-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Valószínűleg többféle oka is van annak, hogy Blankát és Bálintot igen gyorsan megszerettük…

Múlhatott egyrészt persze azon, hogy egy jegyesfotózásra mindenképpen azzal a nyitottsággal megyünk el, hogy amennyire csak lehet, szeretnénk megismerni azokat, akiket fényképezni fogunk – és ha az ember valakire figyel, és kicsit megismeri, akkor szinte észrevétlenül meg is szereti.

Aztán múlhatott ez azon is, hogy ismét, és már sokadszor, olyan emberekkel találkoztunk össze, és olyanok hívtak meg minket az esküvőjükre fotózni, akik között jól érezhetjük magunkat, és akikkel az élet legfontosabb kérdéseiről hasonlóan gondolkodunk. Nem győzünk elég sokszor hálát adni azért, hogy ez újra meg újra így alakul… :)

Ki tudja, mi mindenen múlott még, hogy ez a kicsit napos, kicsit borongós vasárnap este jó élménnyé váljon… egy biztos: egy mérhetetlen kedves, vidám és életteli párt ismertünk meg (ezt mondjuk az első beszélgetés után is sejtettük, de most már biztosak vagyunk benne), úgyhogy egyre nagyobb kíváncsisággal várjuk az esküvőt – az ország egyik legszebb vidékén, alig két nap múlva… :)

A képekről sokat nem írnék, inkább nézzétek meg a diavetítést. Hadd mutassuk be nektek Blankát, Bálintot és persze Rojszit, a képsorozat sztárját… :)

-> A szélesvásznú változatért pedig kattintsatok ide!

Talán megengedhetjük magunknak, hogy néhány megkeresésnek különösen is örüljünk, és néhány esküvőt különösen is várjunk. Szabolcs és Gyöngyi esküvője ilyen, és nem csak azért, mert két nap múlva velük kezdődik a Képfényező számára az idei szezon. :)

Az első esküvő közeledése persze az első idei jegyesfotózáshoz is vezetett: fogadjátok szeretettel Gyöngyi és Szabolcs képeit – elsődlegesen a szecesszió jegyében, annak minden (hozzájuk illő) színeivel, szépségével és finomságával… :)

A képeket is érdemes lehet végigkattintani, úgy kicsit nagyobbra nőnek… :)