Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Eszert és Rolit 2018 őszén fotóztam először, amikor kisbabáikat várták.

Alig több, mint egy év elmúltával ismét lencsevégre kaphattam őket, Peti és Marci 1 éves szülinapja alkalmából.
December egyik legborúsabb napjára tűztük ki a fotózás időpontját, de szerencsére volt a lakásnak néhány olyan zuga, ahol a beszűrődő világosság megfelelő körülményeket biztosított a fényképek elkészítéséhez.
Borús idő ide, vagy oda, a család minden tagjából áradó szeretet csodás képeket eredményezett. Fogadjátok őket szeretettel!

Amellett, hogy ezeknek a képeknél “hírértéke” is van a Képfényező csapat idei évét illetően (mert megmagyarázzák, Eszter miért kapott pihenőt 2016-ra), önmagukban kismama-fotózásként is ide kívánkoznak a blogra. Mert olyan képek, amire büszkék vagyunk – az öröm, az ebből (is) fakadó szépség, a várakozás, az összetartozás miatt. Néhány fotó az (azóta már) ifjú apukával is, és néhány, Eszterhez illően szép és finom műtermi fotó még a téli időszakból – két olyan “műfaja” a kismama-fotózásnak, amit szeretünk. :)

A helyzet az, hogy mire ezek a vidám kis képek idekerültek, Fülöp már rá is köszönt a nagyvilágra – úgyhogy amit itt láttok, szinte már történelem. :)

Igazán testhez álló helyen, a város egyik legmenőbb játszóterén, Festéktüsszentő Hapci Benő, Gombóc Artúr és Pom-pom társaságában találkoztam ugyanis kedves szüleivel, akikkel általában ilyen helyeken hoz össze az élet, legalábbis ha fényképezőgép is van a kezemben… korábban még a vidámparkban a körhintán ülve fotózásba is belekóstolhattam nekik köszönhetően. Most nem fotóztam mozgó hintáról, viszont kaptam az esküvőjük óta a szívünkhöz nőtt Cuppcake nagyon-nagyon finom sütinyalókáiból is, úgyhogy azt is elmondhatom: Orsit és Petit fotózni egyre jobb és komfortosabb lesz. Legközelebb talán Fülöp majd változtat ezen. :)

Évek óta rendszeresen felvetem majd’ mindenkinek, hogy a napnak két olyan időszaka van, amikor igazán szép fényekkel lehet fotózni: napkelte után, és naplemente előtt. Valamilyen rejtélyes oknál fogva majd’ mindenki a naplementét preferálja… :) Egy sok évvel ezelőtti hajnalni jegyesfotózás volt eddig az egyetlen sikerem e téren – de most Katáék megadták az esélyt egy szép, hajnali kismama-fotózásra – és mint a lenti képek mutatják, ki korán kel… gyönyörű dolgokat talál. :)

Nyár eleji virágszőnyek, eleinte hajnali derengés, lassan felkelő nap, vöröslő égbolt, majd nyár eleji virágtenger (ebből azért sejthető, hogy a képek még valamikor júniusban készültek). Élveztük, és ami fontos: rövid idő után már nem csak én (a fotós), de Kata – mi több, egy idő után Zsolt is. A jövőben Katáék képeivel próbálok mindenkit meggyőzni a hajnali fények szépsége felől. :)

Valószínűleg a személyes érintettségnek is köszönhető, hogy egyre inkább kedvet kapok a kismamafotózásokhoz… de akárhogy is, szeretem. Van benne valami, ami hasonlít az esküvőkhöz: itt is két egymást szerető emberrel találkozom, akik várakozva néznek valamire, ami előttük áll, amiről ők maguk sem tudják pontosan, hogy milyen lesz – de szeretnék együtt megtapasztalni. :)

Brigivel és Péterrel is így hozott össze az élet egy gyönyörű, kora őszi délutánon, a Balaton partján – ekkor készültek az alábbi képek. Örülök nekik, úgyhogy megmutatom. :)