Hangi, Saci, …
Előfordul sokszor, hogy a fényképezés valahogy felüdít. Sőt, legtöbbször így van, ezért szeretjük. Embereket fotózni pedig akkor lehet jól, ha szeretjük, szeretni tudjuk őket – gyerekek esetén ez kifejezetten könnyen szokott menni. Még akkor is, ha az amúgy mindig jókedvű, mosolygós és kiegyensúlyozott kisasszonynál rögtön eltörik a mécses, ahogy belépek az ajtón. :)
A nagyobbik pici lányra már a szemfülesek emlékezhetnek (innen és innen), Hangira még nem, úgyhogy itt volt az idő:
Azt szoktuk mondani, hogy inkább a fényképezőgépet vigyük a gyerekekhez, mint a gyerekeket a fényképezőgéphez. A műterem, és minden kitalált környezet idegen, mű, és éppen a természetessége, a gyermeki őszintesége vész el. Így történt ez most is, és még inkább megerősített ebben a gondolatban – az otthon és a család hozzátesz a képekhez, és az egész hangulatához valamit, amit kár volna elvenni.
This entry was posted on Friday, February 18th, 2011 at 10:19 am and is filed under Család & kismama, Családi fotózások. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
February 19th, 2011 at 9:50 pm
meszesz says:… de jó lenne csapattagnak lenni :-)!
February 21st, 2011 at 3:04 pm
Attila says:Köszönjük. Tényleg jó. :)
Nem nagyon tudom egyébként mit írjak erre… általában elég nyitottak vagyunk sok mindenre, de pont csapatot bővíteni elég bonyolult játék.
Ellenben valamely következő Pillana(r)t Café-n meghívlak egy tejeskávéra szívesen, ha jössz! :)
February 25th, 2011 at 2:21 pm
meszesz says:Tudom, nem eszik olyan forrón…
Köszönöm a meghívást :-) szeretnék élni a lehetőséggel.
February 27th, 2011 at 1:20 am
Attila says:OK, várunk szeretettel! :)
Figyelgesd a Pillanart facebook oldalát (vagy akár a Képfényezőét :) ), onnan biztosan kiderül a következő Café időpontja, amint publikus lesz!
February 27th, 2011 at 9:53 pm
meszesz says:Rendben!