Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Bele se merek gondolni, milyen rég volt már, hogy “Képfényező színekben” fényképezőgépet vehettem a kezembe… egy igazi esküvőre készülve. De most végre ez is eljött, lentebb következik néhány kedvenc egy kora hajnali, budapesti jegyesfotózás képeiből – és az esküvő is mindjárt itt van, mindössze kettőt kell aludni addig. :)

Korán kelni mindig jó, főleg ha szép fényeket keresünk, és üresen szeretnénk találni amúgy erősen látogatott helyeket. És persze a fényeken meg a környezeten kívül még lehetne sok mindent írni mindenféle látható dolgokról, de a lényeg úgyis abban rejlik, ami elvileg nem látható, de azért ha a fotós nem volt teljesen érzéketlen és nem is egészen ügyetlen, akkor sejthető a képeken is… arról a csodaszerű dologról, ami két ember között születik, és igazán jó esetben egy házassághoz vezet. És ami miatt megszerettem, és a mai napig szeretek párokat fotózni.

Legyen most itt néhány kép Eszterről és Zoliról, találkozunk holnapután! :)

Egyfajta kis ünnep ez a bejegyzés nekem: egy fotózástól ennél többet és jobbat nem várhatok. És most végre itt van, felkerül a blogra, megmutathatom mindenkinek. :)

Először csak azt tudtam, hogy jó helyre fogunk menni – mert Gyöngyiék hagyták magukat rábeszélni, hogy megmutassak néhányat a kedvenc helyeimből a Balaton-felvidéken. Aztán kiderült, hogy igen szép időt is kaptunk, afféle őszi nyarat. E kettő elég is lenne, ha tájképfotózásra készültem volna, de valahogy olyankor mindig hiányolom a tájból az embert.

Viszont, ami csak fényképezés közben (mondjuk a 20. másodpercben) derült ki: Gyöngyit és Szabolcsot ajándékba kaptam ehhez a naphoz. Nézzétek meg, bármelyik képet a vetítésből vagy a lentebbi válogatásból – ilyen az, amikor két ember valahogy szebbé teszi egymást. Mert az összes olyan pillanat, ahol együtt vannak, egymáshoz érnek vagy valamilyen formában összetartoznak, egyszerűen szép.

Na, ezekért a pillanatokért lettem esküvői fotós – bár fura ezt leírni, mert ehhez egyébként még esküvőre sem lenne szükség, elég hozzá két ember, akik egymást szeretik; és egy rászánt délután/este. De itt és most esküvő is lesz, méghozzá hamarosan – mindezek után talán érthető, hogy némi lelkesedéssel várom… :)

Ha mindezt összeadjuk a Tihanyi-félsziget magaslataival, a Sajkodi-öböllel és az őszi színpompával akkor ezt kapjuk:

A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :

Jön, jön, jön… de mielőtt az összes kép megérkezne, egy előzetes Zsuzsi és Zaki esküvőjéről. :)

Jön, jön, közeledik… :)

De a “Coming soon” plakát helyett álljon itt inkább egy előzetes Ilus és Andris esküvőjéről. Hamarosan jelentekezünk a többi képpel, diavetítéssel is!

Ki sem merem számolni, mióta ismerem Szilvit… igazából még gyerekek voltunk (végső soron mintha csak tegnap lett volna). Valaha sokat találkoztunk, az utóbbi években már keveset, de volt egy szép, téli esküvőnk nem is olyan régen, ahol megint összetalálkoztunk, és nagy örömmel láttam, hogy legalább az egyik keze nem fázik – valaki szorongatta. És bár nem róluk szólt az a nap, ez azért feltűnt. És aztán amikor nemrég kiderült, hogy fotóst is keresnek, nagyon megörültem. :)

Vannak helyek, amiket kifigyelek jártunkban-keltünkben, és megjegyzem, hogy egyszer majd valakit elhozok ide fotózni – Szilvikék azt mondták, most sikerült nekik való helyet találni. Szigligeten, abban a csinos kis nyeregben ülő Kiskápolna, meg a felkelő nappal színesbe öltöző vidék nekik is megtetszett. Úgyhogy a korai ébresztőt leszámítva igazán könnyű dolgom volt… csak körbejártam őket párszor, néztem a tájat, és nyomogattam a fényképezőgép gombját. :) Mutatok is néhány képet, az esküvőig még épp lesz idő néhányszor átlapozni:

Lassan közelednek Nóri és Andris esküvői képei is: első fecskeként egy rövid előzetest fogadjatok szeretettel!

… a képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám. :)

Különleges ismeretség a miénk, mert bár Ilus komoly és fontos felelősséget bízott ránk az esküvői fényképeivel, valójában a feltétlen bizalom kiépítése a másik irányban kezdődött egy legalább ilyen fontos felelősséggel: pár évvel ezelőtt ugyanis Ilusra (és a szintén nagy becsben tartott Böbére) bíztuk az otthoni környezetet a bölcsőde révén először elhagyó  kislányunkat – és nagyon gyorsan nagyon-nagyon megszerettük őt (őket) mi is, a pici is. :) Így aztán Vele nem az esküvőnek köszönhetően találkoztam először, Andrissal viszont igen. És bár ő eleve jó helyzetből indul (mégiscsak feleségül készül fog valakit, akit nagyon szeretünk), még ehhez képest is jó volt látni és hallgatni őket, amíg fotóztunk és beszélgettünk.

A jegyesfotózás kedvéért meglátogattak minket a Balaton-felvidéken, igyekeztem hát megmutatni nekik, miért is szeretek ott lenni annyira. Remélem sikerült. :) Mivel már csak pár nap az esküvőig, itt a megfelelő pillanat, hogy előkerüljön a diavetítés, és néhány kedvenc képem – fogadjátok szeretettel:

A képek kattintásra meg is nőnek ám! :)